Hogy változik a párkapcsolat egy kisbaba jövetelével? Javul, vagy romlik? Milyen lesz a férfi viselkedése? És a nőé?

Biztos, hogy mindenkinél másképp:)

Nálunk sajnos sokat romlott, pedig mindketten nagyon akartunk már babát. Szerintem túl későn jött: 13 évet éltünk kettesben, nagyon megszoktuk, hogy csak egymásra figyelünk, és nagyon szép életünk volt - hát ezt felboritotta a baba, sajnos sírós is volt,valószínüleg én sem álltam a helyzet magaslatán, rosszak voltak a körülményeink is, senki nincs a környezetemben, aki akár csak tanácsot adhatott volna...Szóval 3 hónapot bírt a férjem, hogy nem ő az első, aztán szaladt egy munkahelyi ribanc karjaiba:( Pedig előtte 100x megbeszéltük, hogy ilyen sose lesz, előbb szakitunk-aztán keverünk mással... Hát, nem jött be. Azóta is együtt vagyunk, próbáljuk megmenteni a házasságunkat, vannak szép pillanataink. Most 1 éves a lányunk.

Szia! Én azt tapasztaltam szülés után hogy egy kis család született :)) Nem mondom hogy javult és azt sem hogy romlott a helyzet, csak egy kicsit átrendeződött az életünk. A férjem viselkedése egyáltalán nem változott irányban sem, jobban ragaszkodunk egymáshoz, erősebb köteléket érzek a szívemben. Nem érzem hogy az én viselkedésem változott volna, ha így lenne a férjem már szóvá tette volna, de első helyen mindig a lányunk áll, nekem is és neki is.

Igazából nem is tudok mit írni, így vagyunk boldogok, 3-an. És ez olyan jó érzés.

Akkor én lehetek az ellenpélda.Mi 3 éve voltunk együtt,amikor úgy döntöttünk,hogy akkor jöhet a gyerek.Nem mondom,hogy jobb lett,de rosszabb sem .Inkább más.

Egy gyerkőc érkezése nagyobb toleranciát vár el mindkét féltől.Ennek ellenére természetesen mi is vitatkozunk és mi is apró dolgokon inkább,de próbáljuk nyugodtan megvitatni a dolgokat.

A másik nagy probléma szokott még lenni(nálunk nem volt,szerencsére),abból,hogy az elején pl a gyereknevelésről nem beszélgetnek v. az egyik fél abszolút a háttérbe szorul,aki ált. a férj.Sajnos sok nő kisajátítja a gyerkőcöt magának és mártírkodik(és csodálkozik,hogy kihül a kapcsolat...)ahelyett,hogy megpróbálná a párját is bevonni a teendőkbe,sőt néha nagyinak odaadni a gyerkőcöt,hogy ketteseben is legyenek.

Én vitatkozósabb,türelmetlenebb vagyok,amit a párom sokkal jobban tolerált,míg nem volt meg a lányunk.Azért most sem panaszkodhatom,Ő tudja és megérti,hogy nekem nehéz "4 fal" között lennem,így amikor tud vigyáz a lányunkra,hogy tudjak egyedül is lenni(bevásárlás,körmös/ez az egyetlen luxus,amit megengedek magamnak/stb.),ez sokat segít,feltöltődöm egy picit,hogy más emberekkel is találkozom.

Neki meg sem fordulna a fejében,hogy elmenjen egy másik nőhöz,pedig az elején(miután megszültem) nem voltunk puszi pajtások,a szex+én,de az is igaz,hogy nem egy nagyétvágyú férfi...

És most lehet a végére közhelyet írok,de fontos a kölcsönös őszinteség és megértés és sok-sok beszélgetés.Tökéletes ember meg nem létezik.

Más... És ez így van jól. Viszont nem kell, hogy elhanyagoljuk egymást azért, mert egy kis jövevény ott van. Néha egy-egy ölelés, csók sokat számít, hogy érezze a másik fél, hogy ketten vannak a kapcsolatban, és ők már egy család. A gyerek körüli teendőkben az én párom annyiban veszi ki a részét, hogy ha otthon van fürdetéskor (3 műszakban dolgozik), akkor ő vetkőzteti le. És minden hétvégén kettesben mennek sétálni, én meg pihenhetek, vagy csinálhatom a dolgomat. Köztünk a terhesség alatt sem volt igazán sexuális kapcsolat, mert nem lehetett, pedig előtte minden rendben volt közöttünk, neki is nagy volt a "szexuális étvágya". Máshogy hiába próbáltuk megoldani, azt mondta, hogy az nem az igazi, neki "úgy" nem jó, mert nem az a lényeg, hogy ő kielégüljön, hanem hogy nekem örömet okozzon. Azóta sem voltunk még együtt, 9 hete született a fiúnk császárral. Én szeretném, de valahogy nincs egyenlőre megfelelő alkalom, sokat dolgozik, ha délelőttös, akkor korán lefekszik, mert fél 4kor kel, ha délutános, akkor már én alszom, mire hazaér (éjfél), ha meg éjszakás, akkor meg ugye otthon sincs. Már beszéltünk róla, hogy nekem mennyire hiányzik az együttlét, de azt mondta, hogy majd lesz rá alkalom, most a kicsi a legfontosabb. Szerintem nem a nő hibája, ha a pasi másfelé kacsingat. Ketten vállalták a babát, tudni kell, hogy ez mivel jár. Nem kell lemondani egymásról, nekem sokat jelent, ha csak megölelgetjük egymást, egy nap többször is, vagy megsimogat, megcsókol. Az a lényeg, hogy érzem, hogy szeret, és én is éreztetem vele a szerelmemet. A szeretkezés mostmár csak másodlagos, de remélem, hogy hamarosan alkalom nyílik rá.

Nekünk nincs senki, akire rábízhatnánk egy pár órára, anyukám külföldön dolgozik, anyósomék messze laknak. Egy "idegen" faluban lakunk, szinte alig ismerünk itt valakit.