Kedves anyukák! Akinek olyan munkahelye van, ahol "nem lehet" eljönni táppénzre, és a nagyszülők sincsenek kéznél, hogy oldjátok meg/fogjátok megoldani ha bölcsibe adjátok a kicsit?

Én inkább váltottam. A régi helyem ahol 8 kemény évet húztam le, nagyon sokat dolgoztam, nem nézték volna jó szemmel, hogy most már nem dolgozok napi 10 órát és esetleg táppénzre megyek. Szerencsére nem kellett oda visszamennem. A jelenlegi helyen családbarátok, nagyon normálisan fogadták ha táppénzre mentem.

Ha tudsz válts. A pici nem lehet egyedül otthon és betegen nem mehet bölcsibe.

Világ életemben olyan munkáim voltak, hogy ha dolgoztam, volt pénz, ha nem dolgoztam, akkor nem volt pénz, tehát én magam sem tudtam táppénzre menni, csak akkor hagytam ki munkát, ha tényleg "fél holt" voltam.

Viszont nem dolgozom minden nap, tehát van esély arra is, hogy épp az otthon töltött időre esik a betegség.

Nekünk három gyerekünk van, a legkisebb szeptembertől lesz bölcsis, már átbeszéltük a férjemmel, hogy ha otthon kell maradni, akkor ő fog fél napra, én egy nap ennyi idő alatt általában végzek, utána rohanok haza, ő meg megy be a munkahelyére, részint otthonról is tud dolgozni.

Amiatt izgulok inkább, hogy a nagy most kezdi majd az iskolát, így egy iskolás egy óvodás egy bölcsis lesz. HÁt meglátjuk...

Szerencsére a nagyok nem annyira betegesek már, és a kicsi is jobban edződik, mintha első gyerek lenne.

Kértem-kaptam távoli elérést, és hajnalonta, meg a délutáni alvási időben dolgoztam otthonról.

Kétszer az is előfordult, hogy behoztam a kicsit (rövid időre).

Egyébként olyat is csináltunk, hogy az első 2 nap (amikor a legbetegebb, orvoshoz kell vinni stb.) én voltam otthon és a többi napokon a férjem.

Nehéz időszak volt, mert a fiam 4 hónapig szinte folyamatosan beteg volt, mondjuk a főnököm is anya, úgyhogy nem nagyon szólogatott be.