Ha most kellene döntened, vagy már tapasztalatból tudsz beszélni, családostól (kisgyerekekkel) melyik országba költöznél?

A miértekre is kíváncsi lennék. És mindenképpen figyelembe kell venni, hogy két kisgyerekkel mennénk, ami ugye nem olyan egyszerű, mint egyedül. Hol boldogulnánk könyebben, úgy, hogy nyilván az első 1-2 hónapban csak egyikönk tudna dolgozni, a másik intézné az ovit és a hivatalos ügyeket és persze a gyerekeket sem lehet azonnal bedobni egy ottalvós idegen nyelvű oviba reggeltől zárásig. Ilyeneket kell figyelembe venni. Másrészt nem akarunk nagyvárost, minél természetközelibb annál jobb. Következő igény, az emberek. Jelenleg itt kis hazánkban csak irígységet,gyűlöletet tapasztalok sajnos. Ha átviszek egy tányér sütit szeretetből, a szomszédból már azt hallom vissza, hogy bezzeg nekik van pénzük karácsonyozni. Na ezt nem akarom. Távol akarom tartani a gyerekeimet ettől a tömény rosszindulattól. Szóval fontos , hogy az ország átlagban olyan legyen, ahol saját házuk táján söprögetnek az emberek, másokkal együtt tudnak sírni vagy nevetni.

Nálunk ilyen egyre kevesebb van. Persze van, szerencsére, de kis százalékban sajnos.

Minket is minden ideköt, azért is itt érdeklődök, hisz nincs külföldön senkink. Viszont kezdek belefáradni, hogy napi 12 óra robot részemről, férjem részéről a 3 műszak és mégis hónapról hónapra élünk. 120 km*re lévő mamákhoz is csak 3 havonta jutunk el. Fárasztó kezd lenni, hogy lassan mindenki mással foglalkozik és nem jó indulatból.

Nálam nagyon kiverte a biztosítékot, amikor karácsony előtt sorra jelentek meg a rászoruló családokról a cikkek, ahol segítséget kerestek neki, rengeteg kommentet olvastam aminek 80%-a gyűlölködő, ismeretlenül ítélkező, semmiképpen nem segítő szándékú. Nagyon komoly szintű változást kezdek észrevenni az emberek mentalitásában (aminek nyilván megvan az oka), de mi tehetnénk arról, hogy ne így legyen. Mégsem teszünk. Én ezt már nem biztos, hogy akarom. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen vágyaim legyenek, hogy elmenjek. Viszont azt sem akarom, hogy 12 évesen a gyerekemet leszúrja valaki az iskolában, mert pókemberes uzsonnástáskája van, és neki is kell. :( Olyan szomorú ez.