Ugyanannyira szereted a gyerekeidet?

Én nem féltem ettől,és ugyan olyan nagy szeretettel és kíváncsisággal vártam az első fiamat...és azt kell,h mondjam,szerelmes vagyok mindkettőbe.Mindkettőt ugyan annyira szeretem,csak nem egyformán.A nagy már 18 éves lesz,Vele már sok-sok közös élményünk van,átsegítettük egymást nehéz dolgokon.Ezért talán hozzá jobban ragaszkodom(de ez a Vele eltöltött évekből adódik).A kicsi 18 hónapos,de nem tudnám elképzelni az életemet nélküle(sem).És az igazat megvallva nekem olyan,mintha mindig is ketten lettek volna.Sztem a 3. gyerekkel is így leszek.

Javítok:ugyan úgy vártam,MINT az első fiamat.

Én is aggódtam ezen. Mindenki hülyének nézett, de én nagyon féltem.Most már tudom alaptalanul.A fiam 4 éves lesz a lányom pedig 2. Mind a kettőt imádom és ha az egyiket megpuszilom vagy megölelem akkor valahogy késztetést érzek arra hogy a másikat is megpusziljam vagy megöleljem. És ez nem igazán tudatos inkább természetes. Ne aggódj ha meg lesz a tesó minden megváltozik és imádni fogod mind a kettőt.

Nem szeretem kevésbé a nagyot, amióta megszületett a kicsi! Ahogy már írták előttem is: az anyai szeretet nem osztódik, hanem szaporodik :))))