Többgyermekes Mamik! Igaz az, hogy mindegyik gyermekét az ember ugyanannyira szereti, de másképp?
Ti hogy vagytok ezzel? Nekem még csak egy kisfiam van, ő a mindenem. Szeretnénk kistesót, de félek, hogy nem fogom tudni őt is ennyire szeretni. Van ilyen? Ne nézzetek hülyének, kérlek! :)
Van esetleg Köztetek olyan, aki hasonló félelmekkel kűzdött, és esetleg most megnyugtatna engem? Előre is köszönöm a válaszaitokat!
Ne aggódj, ugyanúgy fogod szeretni ! A szereted nem osztódik azzal, hanem szaporodik !
Az első mindig első marad, és neked is minden tapasztalatod az első gyerekkel, és az másabb, mint a többinél már. De a szereted egyforma lesz. Ennek lehet ám egy fordított kérdése is. A nagyobbikat ugyanúgy fogom e szeretni miután megszületik a kicsi ? Mert a kicsi mégiscsak a kicsi. Na és ? A gyerekeid a gyerekeid, és különböznek, alaptörvények ugyanazok velük szemben, valahol mégis kicsit másképp állunk hozzájuk bizonyos dolgokban, kis személyeségeik mást kívánnak, DE a szeretet ugyanannyi !
Köszönöm a válaszod! Igazad lehet... :)
De bevallom, a kérdés megfordítása eszembe sem jutott eddig. Talán azért sem, mert nem tudok elképzelni olyan szituációt az életben (még egy új kisbaba érkezését a családba sem), hogy őt ne szeressem ennyire. Mondjuk szerintem néha már-már beteges a rajongásom érte... =) Imádom a haját, a szája illatát, a szemét, a nevetését, a puszijait, áááááá, mindent! :) És épp attól tartok, hogy ez a szeretet, ami bennem van, és ez megduplázódik, akkor én szétrobbanok! Annyi már nem fér el bennem=) (Persze csak viccelek!) Nagyon köszi a válaszod!
Én is gyerek vagyok, 13 éves.
Van még két testvérem, egy (36 éves) nővérem és egy (35 éves) bátyám. Anyukám 56 éves lesz.
Soha nem szeretette jobban egyik gyerekét sem, hanem mindhármónkat egyformán, és ezt érezzük is.
Például tegnap este kérdeztem tőle, hogy melyikőnk volt a legaranyosabb, amikor megszületett? Erre azt mondta, hogy mindhárman nagyon aranyosak voltunk, és mindannyian másért. És akkor elmesélte, hogy én azért, mert amikor először rátettek a hasára, akkor ránéztem a nagy szemeimmel, és pont akkor besütött a kórház ablakán a napocska ;), neki pedig csak folytak a könnyei (úgy volt, hogy nem születhetek meg, de anyukám nem engedte, hogy elvetessenek...). És így elmesélte a két testvérem születését is.
Szia,én ugyanettol féltem mint te.Nekem 10 év van a két fiam kozott,mikor terhes voltam a kicsivel,még én hulye,én kérdeztem meg a nagyobbik fiamtol,hogy szerinted fogjuk tudni a kicsit ugy szeretni,mint ahogy téged szeretunk.
Na ez a félelem csak addig van valakiben,míg meg nem szuletik a baba,onnantol kezdve az a természetes,hogy ot is ugyan ugy szereted.Igaz,hogy másképp,mert egy 10 éves gyerek nem engedi,hogy agyon puszilgassam,mint ahogy azt egy baba engedi,tehát ebbol a szempontbol másképp mutatod ki a szeretetet.Abban változtam kicsit,az igaz,hogy nincs annyi idom a nagyra,mert a kicsi nagyon lefoglal,de a nagy már nem igényli azt,hogy egész nap vele foglalkozzak,hát remélem ,hogy o is ugy érzi,hogy egyformán szeretem oket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!