Többgyermekes anyák, mindegyik gyermeketeket ugyanolyan szépnek látjátok?

Igen, mindegyik gyönyörű, legalábbis nekem. Persze, nem egyformán szépek, ezt én is tudom, de ugye az anyai szív...

Amikor megszülettek, mindegyiket csodaként fogadtuk. Az első kettő gyerekem valóban különlegesen szép baba is volt: kreol bőr, dús, hatalmas haj.. az egész kórház a csodájukra járt :)

A kisebbik fiam nem volt annyira szép baba, de én mégis szépnek láttam.. Ma már 13 éves és nagyon helyes kölyök.

A pici lányom pedig igazi szépség volt mikor megszületett és azóta még csak szebb lett :)

De én nem a szépségükért szeretem őket, hanem azért, akik, azért, mert vannak nekem.

Az első gyerekem gyönyörű volt,amikor megszületett.Se vér,se nyomódás,pedig 22 órát szenvedtünk és komplikáció is volt.Hosszú,sűrű fekete haja volt.

A második kipottyant.nagyon gyorsan,semmi erőlködés nem volt.Amikor megláttam,megijedtem.Hófehér bőr,tele véraláfutással.3 hónapig ilyen volt.Amikor megkaptam,az addig ordító fiamat bekapta mindkét kezét,összebújtunk és csendesen elaludtunk.annyira meghitt és szép volt,hogy érezhettem magam mellett,mert nem rohantak el vele.

A harmadik.Mindenki nagyon várta,mindenki csodálta.Hatalmas baba volt és mikor kiemelték mindjárt rám tették.és rám nézett.Ez is egy olyan szuper érzés.

A nagylányom nyílt,őszinte ,nagyszájú.Amit benne mindig nagyon szerettem,hogy mindenért vállalta a felelősséget.Soha nem sunyított,nem vágott át.Mindig megbízhattam benne,még a legrosszabb kamaszkorban is.

A középső nagyon okos volt.Mindent hamar gyorsan megtanult.Imádtam nekei mesélni,mindig remek kérdései voltak.Mostanában ritkán hallom.Kamasz és fiú.

A harmadik még kicsi.Ő egy kis szörnyeteg.Mindent a nővére után csinál.Elcseni a cipőit,festékeit,manipulál bennünket.Ő olyan kései mindenki kedvence.Azt hiszem sok gondom lesz vele.

persze h lehet .-)))

nekem 3 van és nem azt nézem h mennyire szép

persze mindegyik az :-P

nekem legalábbis a legszebbek

mindegyiket másért és máshogy szeretem de mindegyiket ugyan annyira

A terhesség utolsó napjáig nem gondoltam, hogy a másodikat is úgy fogom szeretni, mint az elsőt. Aztán megszületett, és még akkor is voltak fenntartásaim. Ő csak feküdt, aludt, nem csinált semmit, én meg sírtam, hogy mikor jön már be meglátogatni a "nagy" (még 2 éves se volt). Aztán észbe kaptam, hogy hoppá 2 gyerekes anyuka vagyok!!!! A nagynak jutott belőlem, CSAK belőlem majdnem 2 év, hogy csak ketten voltunk! A picinek csak ez a 3-4 kórházi nap van, hogy kettesben lehetünk, használjuk ki!!!

Úgyhogy így kibírtam a kórházi napokat is, és rá is jöttem, hogy IGEN ugyanúgy lehet szeretni 2 gyereket!!

Szépséggel kapcsolatban, ha CSAK és kizárólag a külső jegyeket nézzük, NEKEM személy szerint jobban tetszik a pici. Természetben-tulajdonságokban egyformán szeretem mindkettőt, pedig különböznek!!!!