Képtelen vagyok a párom gyerekeit szeretni! Van valaki hasonló helyzetben?

6 éve vagyunk együtt. Az elején jól elvoltam velük, sose zavart hogy itt vannak. Most az utóbbi 2-3 éveben, amióta megfogalmazódott benne hogy babát szeretnék, azóta teljesen kifordultam magamból, egyszerűen nem tudom leplezi, hogy nem örülök neki ha ide hozza őket. Tudom, hogy a gyerekek hozzá tartoznak, tudtam amikor össze jöttünk, de akkor tényleg jó volt minden szerettem velük lenni. Az egészben az a rossz, hogy nem tudom megjátszani magam, hogy örülök nekik, egyszerűen rossz lesz a kedvem és undok vagyok ha ide hozza őket. Egy városban lakunk, mindennap látja őket. Én próbálok erőt venni magamon, hogy szeressem őket, de nem megy. Úgy nézek rájuk mint kb. a szomszéd kisfiúra. Teljesen közömbösek. Amióta a babával próbálkozunk még jobban nem akarom, hogy ide jöjjenek hozzánk éjszakára. Nappal eljönnek ha épp itthon vagyok, ok 1-2 óra, de az hogy itt aludjanak teljesen kikészít. Önző vagyok tudom, de úgy érzem, hogy amíg nekem nincs gyerekem/gyerekünk, addig minden kettesben töltött pillanatot kiakarok élvezni. Ráadásul alig találkozunk. mert sokat dolgozik, épp hogy estére haza esik (ha épp hazajön), reggel meg kell korán ő is és én is. Örülök ha végre este együtt vagyunk. A múltkor megjegyezte hogy én nem szeretem a gyerekeit, észre vette az utóbbi időben. Én mondtam neki hogy ez nem igaz, csak beleképzeli. Egyszerűen nem tudom hogy hogy mondjam ezt az egészet neki. Én akarom őket szeretni, de nem megy. És úgy érzem erre senki sem kényszeríthet. Nem akarom páromat megbántani és utólag mindig úgy megbánom, hogy undok voltam és rossz kedvű, párom nem érdemli, hogy ilyen legyek vele. Van valaki hasonló helyzetben? Mit mondjak páromnak erről, hogy ne bántsam meg? Tudom nagyon önző vagyok! Köszi