Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Képtelen vagyok a párom...

Képtelen vagyok a párom gyerekeit szeretni! Van valaki hasonló helyzetben?

Figyelt kérdés
6 éve vagyunk együtt. Az elején jól elvoltam velük, sose zavart hogy itt vannak. Most az utóbbi 2-3 éveben, amióta megfogalmazódott benne hogy babát szeretnék, azóta teljesen kifordultam magamból, egyszerűen nem tudom leplezi, hogy nem örülök neki ha ide hozza őket. Tudom, hogy a gyerekek hozzá tartoznak, tudtam amikor össze jöttünk, de akkor tényleg jó volt minden szerettem velük lenni. Az egészben az a rossz, hogy nem tudom megjátszani magam, hogy örülök nekik, egyszerűen rossz lesz a kedvem és undok vagyok ha ide hozza őket. Egy városban lakunk, mindennap látja őket. Én próbálok erőt venni magamon, hogy szeressem őket, de nem megy. Úgy nézek rájuk mint kb. a szomszéd kisfiúra. Teljesen közömbösek. Amióta a babával próbálkozunk még jobban nem akarom, hogy ide jöjjenek hozzánk éjszakára. Nappal eljönnek ha épp itthon vagyok, ok 1-2 óra, de az hogy itt aludjanak teljesen kikészít. Önző vagyok tudom, de úgy érzem, hogy amíg nekem nincs gyerekem/gyerekünk, addig minden kettesben töltött pillanatot kiakarok élvezni. Ráadásul alig találkozunk. mert sokat dolgozik, épp hogy estére haza esik (ha épp hazajön), reggel meg kell korán ő is és én is. Örülök ha végre este együtt vagyunk. A múltkor megjegyezte hogy én nem szeretem a gyerekeit, észre vette az utóbbi időben. Én mondtam neki hogy ez nem igaz, csak beleképzeli. Egyszerűen nem tudom hogy hogy mondjam ezt az egészet neki. Én akarom őket szeretni, de nem megy. És úgy érzem erre senki sem kényszeríthet. Nem akarom páromat megbántani és utólag mindig úgy megbánom, hogy undok voltam és rossz kedvű, párom nem érdemli, hogy ilyen legyek vele. Van valaki hasonló helyzetben? Mit mondjak páromnak erről, hogy ne bántsam meg? Tudom nagyon önző vagyok! Köszi
2013. dec. 17. 10:16
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%
Nézd, szeretni nem kell őket. Legyél kedves velük, tisztelt es fogadd el őket. A parodnak meg nem mondj semmit, mert az a kapcsolat véget is jelentheti.
2013. dec. 17. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 A kérdező kommentje:
Igen értem, nem akarok neki semmit mondani, csak ha rákérdez, hogy miért voltam már megint ilyen, akkor mit mondjak. Most is azt mondtam hogy ez nem igaz, csak beképzeli, én ilyen vagyok alapból. És erre ő azt mondta hogy akkor majd ő is így fog viselkedni a szüleimmel....
2013. dec. 17. 10:26
 3/11 anonim ***** válasza:

Hát nem egyszerű az ügy az biztos.

Csomagban kaptad azokat a gyerekeket, és mivel az anyjuk neveli őket, ezért teljesen kiszámíthatatlan hogy milyenek lesznek, ahogy nőnek.


Viszont a pároddal jó lenne tisztázni ezeket a dolgokat, még mielőtt saját gyereket vállaltok, mert különben ott lapul a hazugság közöttetek, ami mérgezni fogja a kapcsolatotokat.

Legyél vele őszinte, annál nincs fontosabb. Ha szeret, akkor elfogadja ez valahogy.

2013. dec. 17. 10:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
78%
Féltékeny vagy a gyerekeire? Te vagy a felnőtt, nem szabadna így gondolkodnod! Ne mondj a párodnak semmit, legyél a gyerekekkel kedves és kész.
2013. dec. 17. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
100%
Nem kötelező szeretni senkit a világon. De azok a gyerekek nem tehetnek semmiről, sem arról, hogy a szüleik elváltak, arról sem, hogy apjuknak új barátnője van és arról sem, hogy te gyereket akarsz... Gondolj bele milyen rosszul esne neked, ha a majd megszületett gyerekedet mondjuk az új párod nem bírná. (Mert ilyen is lehet.) Szerintem egy szülőnek nagyon tud fájni, ha valaki látványosan nem szereti a gyerekeit, főleg ha az a saját párja.
2013. dec. 17. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
Utolsó válaszoló! Teljesen így érzek ahogy írtad! Annyira bánt hogy ezzel megbántom a páromat, tudom hogy a gyerekek nem tehetnek róla és utána annyira bűntudatom van, szeretem a párom és nem érdemli, hogy ilyen legyek vele és a gyerekivel. Mindig elhatározom hogy jaj milyen jó lesz, nem leszek szemét, jó fej leszek nagyon, de sose jön össze....
2013. dec. 17. 10:42
 7/11 anonim ***** válasza:
Hát szemét az tényleg ne legyél! Viszont gondolj bele, később egyre többet fognak nálatok lenni és kamaszkorban meg jön majd a hiszti is! Fogod te ezt bírni? A sajátod mellett is? Szerintem nem!
2013. dec. 17. 10:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Már kamaszkorba van 15 és 10 évesek.
2013. dec. 17. 12:15
 9/11 anonim ***** válasza:
Csak annyit mondok,ezt mielőbb le kell magadban tisztázni,mert ha összejön a baba,ezer százalék,hogy ezek a negatív érzések sokkal,de sokkal rosszabbak lesznek!!!!!EZ TÖK TUTI,én is így voltam vele,csak én más miatt kezdtem így érezni-nem azért,mert akartam gyereket,csak roppant mód megváltoztak az elmúlt években,amivel nemigen tudok azonosulni.Mondjuk én nem vagyok velük undok,ellátom őket,veszek nekik ezt-azt,de belülről már nem nagyon szeretem őket.
2013. dec. 17. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 A kérdező kommentje:
Kedves Utolsó! Azzal nincs gond, én is ellátom őket, csinálok enni, eljönnek velem a boltba, engedek fürdővizet stb. De nem vagyok az hú de kedves, hogy csak velük foglalkozok... (pedig régen játszottam velük, barbiztunk stb. ) most ha itt vannak bele mélyülök a internetezésbe vagy a tv-be..de nincs sok kedvem velük foglalkozni. Tehát olyan közömbösek. És értem amit írsz. 6 évvel ezelőtt ugye kisebbek voltak és valahogy sokkal jobban elvoltam velük, nem zavartak, nem volt olyan érzés bennem hogy nem akarom, hogy ide jöjjenek aludni... valóban igaz hogy ők is megváltoztak az elmúlt években és már én sem tudok velük azonosulni. Ahogy nőttek úgy lett rosszabb bennem ez az érzés. Most az elmúlt 2-3 év az, hogy nagyon nem akarom hogy jöjjenek hozzák, egy városban lakunk otthon is alhatnak kb. 20 percre laknak tőlünk... Számból vetted ki a szót, belülről nagyon nem szeretem őket. Persze ezt próbálom leplezni. Szerintem ők nem érzik hogy én nem örülök nekik ha itt vannak. (talán szerencse mert akkor rosszabb lenne a helyzet a párom részéről) Kettesben akarok lenni a párommal esténként és ezen az érzésen nem tudok változtatni. Valóban lehet, hogy rosszabb lesz ha összejön a baba, mert akkor lehet hogy még jobban csak magunknak akarom majd a páromat. De hisz nekem ő a családom és a leendő babánk. Számomra mi majd 3an leszünk egy család. Nem tudom ezt az érzést leküzdeni, egyből ideges leszek már attól ha telefonom beszél velünk, hogy nehogy átakarjanak jönni. Arra is gondoltam már, hogy egy baba lehet, hogy mégis pozitív irányba visz majd el, mert bennem is lesznek anyai ösztönök, hisz már lesz egy gyerekem....de kit tudja...Utálom magam emiatt.
2013. dec. 17. 21:41
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!