Nektek volt valami "komoly" fóbiátok anyaság előtt? És elmúlt miután megszültél?

Szerintem pszichológus segítségétől várd a változást, ne a szüléstől. Én klausztofóbiás vagyok, mióta az eszemet tudom, szűk helyek, leszorítás, lefogás, stb., a rosszullétig képes voltam félni. Utánaolvastam, hogy lehet ez ellen tenni és elkezdtem magam tesztelni. Fokozatosan leküzdöttem, mire babát vállaltam, eleinte kis dolgokkal próbálkoztam, majd nagyobbakkal néztem szembe. Mára már liftezem, és császármetszés alatt sem volt gond a lekötés, gerincérzéstelenítés, mert minden fejben dől el. Keress szakembert és kérj segítséget! Megéri, mert mindenkinek jobb, ha nem élsz félelemben tovább!

Nekem a szoptatás,egyszerűen egész terhesség alatt ez volt az egyetlen dolog amiért abszolút nem rajongtam,ez nem múlt el,sőt mivel nehezen ment és a fiamnak sem ment és befelé forduló volt a bimbóm csak még jobban megutáltam a dolgot.

Szerintem meg a babád fontosabb lesz, őt fogod védeni és pont le fogod szarni a darazsat.

Én a nőgyógyászoktól féltem rettenetesen, és ez megmaradt. A dokim agyára mentem ezzel, mert mindig az egekben volt a vérnyomásom, amikor mentem hozzá, de befektetni nem akart, mert tudta, hogy itthon jók az értékeim és teljesen jól éreztem magam, de hazudni sem akart a kiskönyvben, így mindig ment a harc, hogy sétáljak, nyugtasson meg a férjem, menjek vissza, újra megméri stb. A szülésnél is "zavart", hogy ott van, pedig tudtam, hogy az én és a babám érdeke, ha bármi gond van, tudjon segíteni. A hat hetes kontrollon ugyanúgy féltem tőle is, és a vizsgálattól is mint előtte. A szavaival élve, sosem javulok meg. Pedig sok mindennel próbálkozott a 9 hónap alatt, hogy ne féljek annyira, viccelődött, beszélgettünk, de semmi sem segített.