Csak én vagyok itt egyedül olyan nő, akit tökéletesen kielégítene, ha otthon vezethetné a háztartást, nevelhetné a gyerkőcöket és meleg vacsorával várhatná haza a férjét?

Én is megelégednék vele, sőt jobban élvezném mint másokkal szerencsétlenkedni melóhelyen.

Rendet tennék, ebédet főznék, elindítanám a gyerekeket oviba, suliba.

Kertészkednék, elmennék bevásárolni kaját, esetleg tanulnék nyelvet, olvasnék, elmennék barátnőmhöz ha ráér. Nem érzeném fáradtságnak hogy tanulni kell a gyerekemmel, sőt!

Télen karácsony előtt kézműveskednék, ha kedvem tartja kimegyek íjászkodni (mint hobbi). Elmennék a gyerekekért stb.

Boldog lennék.

Szia!

Én is maradnék ha tehetném.Januárban lesz két éves a fiam, megy bölcsibe,én meg dolgozni. A lányom öt éves, vele meg tapasztaltam milyen a munkakezdés. Már most utálom az egészet.

De jó nektek! Olyan jó lenne, ha én is így éreznék, jó nagy problémától megszabadulnék általa.

Jelenleg a párom tök jól keres, tehát akár az ő fizujából is szépen megélnénk, de engem egyszerűen kiborít a házimunka és a főzés! Úgy utálom, hogy rohadtul semmi látszata nincs a dolgoknak, pl. az étkezőasztalt konkrétan egész nap takaríthatnám, mert vagy esznek rajta a gyerekek vagy azon megy a kézműveskedés (vágás, ragasztás, festés stb), én meg sosem tudok úgy leülni oda, hogy ne lenne morzsás-ragacsos :(

Komolyan kiborít, nem is tudom hogy bírtam ki 5,5 évet itthon!

Hazaérve totál befeszülök, mert akárhová nézek, mindenhol farkasszemet néz velem valami tennivaló és esküszöm úgy látom, hogy az ablakok neheztelnek rám, amiért idén még nem pucoltam meg őket és azért engedik át a hideget :))))))

Persze, rohadt sz.r érzés, hogy napi 9 órát nem a gyerekekkel vagyok és hogy du. abba a 2-3 órába kell mindent besűríteni, de nekem kellenek a sikerélmények, a pörgés és az, hogy emberek között legyek, mert itthon úgy érzem bepunnyadok és elsorvadok.

Pedig milyen jó lenne reggelente lejárni edzeni, amikor a gyerekek már oviban/suliban vannak, hogy ne tőlük vegyem el du. az időt! :)

Magával a háztartásbeliséggel semmi bajom nem lenne, de meghülyülnék, ha ez kimerülne a takarításban, főzésben, gyereknevelésben.

Nagyon úgy néz ki, hogy ha megszületik a második gyerekünk, nem megyek vissza dolgozni később sem, viszont az már biztos, hogy ha itthon maradok, akkor elkezdek itthonról dolgozni. Van több tervem is, mindegyik megvalósítható, viszont nem igényelne egyik sem napi 8 órás folyamatos elfoglaltságot. Mellette pedig mindenképpen önkénteskednék is, mert úgy vagyok vele, hogy ha már ennyi szabadidőm lesz, akkor valami olyat is végezzek, ami mások számára is hasznos. Főleg, hogy szakmám szerint szociális munkás vagyok.

Utolsó.

Az önkénteskedés nekem is eszembe jutott.