Rajtam kívül van valaki, aki utál ott lakni ahol most? És emiatt feszült belülről és a gyerekein csattan sokszor?

én megértelek, bár én korábban utáltam ott lakni, ahol lakok, végül felújítottuk, és nagyon megszerettem, a gyerek már az új külsejű lakásba született, szóval így nem tudok neked teljesen hasonló "sorstárs" lenni, de meg tudom érteni, hogy kiakadsz, mert rossz a hangulata a helynek. de nekem a falakon belül volt csak idegen, barátságtalan, kint nem.

ha te, úgy utálod a környéket, úgy, ahogy van, akkor lehet, messzebb kell tekintened. pl. nem csak a rosszat meglátni. aztán értem ezt úgy is, hogy 3 utcával arrébb megkeresni a jó embereket. megkeresni a sorstársakat, azokat, akik együtt éreznek.

nem lehet minden egybevéve rossz!

lehet, hogy te vagy depis inkább, próbálj másképp tekinteni a környezetedre, olyan "minden rosszban van valami jó is" közhellyel :)

a gyerekeknek tényleg fájdalom a te fájdalmad, de azért mert szeretnek, és nem akarják, hogy neked fájjon, meg azért is, mert lehet, tök jól éreznék magukat, de a hangulatod, a kisugárzásod rányomja a bélyegét a napjaikra!

Szia!!!

"De jo tudni", hogy nem csak en vagyok így ezzel... A lakás ahol lakunk GYULOLOM! Feszült vagyok ahogy belépek, es nagyon türelmetlen.

Alug várom, hogy elkoltozzunk.. !!

A kislanyommal inkább anyunal vagyunk, mert ahogy "haza" erek azonnal depressziós leszek. Sokat sírok otthon... Ami nehezíti ezt, hogy a kislanyomon (7 hetes) es a kutyámon kívül tok üres a ház. A párom reggel fel 10kor megy dolgozni és este 23:45re ér haza.... Nem tudok lemenni sétálni, mert a bérház 2.emeleten lakunk ahol nincs lift es nem tudom a babakocsit cipelni. Nagyon utálom...