Hogyan mondanatok el egy 4 éves kislanynak, hogy a szülei elvalnak és valószínűleg nem fog már apával talalkozni?

Egy 4 éves kicsilány még túl gyermek ahhoz hogy megértse mit jelent a válás, azt viszont megérti, hogy ha az apját nem látja majd többé. Csak rögtön jönni fog a kérdés, hogy miért?

Ha kitalálsz valamit, akkor ha később nagyobb lesz, és megérti a válást, azt mondja majd hazudtál neki. Szoval lehet hogy nem tűnik logikusnak, de el kell mondani neki azt, hogy apát azért nem látja többet mert külön költöztök és ő nem akar vagy nem tud többet veletek lenni. Ha azt mondtad neki hogy apa beteg és azért nem tud veletek lenni, az is egy megoldás, de részletesen el kell neki magyarázni hogy akármennyire is szeretné, vagy hiányzik neki, nem tudja őt látni majd mert nagyon messze van és nincs rá lehetőség.

Egy darabig biztosan keresni fogja és kérdezni fog róla, de talán majd lenyugszik a pici lelke. Csak nagyon sok törődésre és odafigyelésre lesz szüksége, és arra hogy az anya mellett biztonságban van, ha nem is helyettesítheti az apát, de megpróbálja és megóvja a kicsit mindentől. Mindig azt mondják hogy a kisgyermekek nem értenek meg sok mindent, ez lehet, de sokkal érzékenyebbek mint a felnőttek. Egy darabig biztosan lefoglalja majd a sok új élmény, a környezet.

A válás fájdalmától sajnos megóvni nem nagyon tudod, csak segíthetsz neki feldolgozni a történteket.

Én átmentem szüleim válásán, igaz nm pici gyerekként, már 17 körül jártam, de ettől függetlenül megviselt.

Én is 4 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. Arra emlékszem tisztán, hogy anyám elmagyarázta, hogy apám beleszeretett egy másik nénibe, és ezért már nem maradhatnak együtt, mert ez őt bántja, így elköltözünk.

Bár kicsi voltam, de ezt a részét megértettem, és nem is igazán kedveltem az új feleséget, de valahogy mindig úgy éreztem így visszagondolva is, hogy jobb nekünk különköltözve. Egy idő után már apám nem látogatott (na előtte se vitte túlzásba), mikor már megszületett a féltestvérem, így végülis 6 éves korom óta én sem láttam őt. De ez ugye olyan átmenetesen történt, nem egyik napról a másikra.

A lényeg, hogy légy vele őszinte, magyarázd el neki, hogy miért váltok el, hogy már nem szeretitek egymást...stb., hogy haza kell költöznötök. De sose szidd az apját, és olyasmit sose éreztess vele, hogy apa nem szereti őt, és azért nem látogatja, inkább mondd azt hogy túl messze lakik, és nem tudnak találkozni.

(Mondjuk azért a kapcsolatot, ha lehet legalább interneten, vagy telefonon megpróbálhatnátok tartani, legalább egy ideig, feltéve ha az apa és te is partnerek vagytok ebben)

2. hozzászóló vagyok.

Igen, ebben az esetben tényleg jobb a válás, és elmondani konkrétan a gyermeknek hogy milyen az apja és mi az oka annak hogy többet nm fogja látni. Szerintem nyugodtabb lesz, már csak attól is hogy nem kell félnie, nem lesz veszekedés, üvöltözés stb. És te is nyugisabb leszel és ezt a lányod is érezni fogja és értékelni. ez esetben a válás számotokra nem trauma lesz hanem egy új és nyugodt élet kezdete, ami a kicsinek jót fog tenni minden téren.

Sok sikert az elköltözéshez és remélem helyrejön az életetek. Akármilyen nehézség is adódik majd, szerintem a helyzet akkor is sokkal jobb lesz mint eddig.