Más is érez néha ilyet, vagy én kezdek begolyózni? Időnként ilyen gondolatok törnek rám.

az anyaság lemondás, nem mi vagyunk a középpontban ebben a pár évben, de megadatik az az ajándék, hogy gondoskodhatsz, nevelhetsz egy kis csodát, aki félig a tiéd. persze ez felelősség és teher is, amikor egy nap háromszor mosod fel a spenótot a padlóról, és hallod az idegtépő nyafogást DE ez lesz életed legszebb időszaka, amire szívesen emlékszel. tojd le mások véleményét a babakocsiról, és, hogy ki mit mond, magad is jó társaság vagy. én sem szeretem a kismama szövegeket, de szívesen úszom, járok játszóházba, pónioviba a gyerekkel, ahol csak mi ketten vagyunk, persze szólok ehhez-ahhoz, de ha valaki nem szimpi odébb megyek.

a volt kollégáknél nem vagy kevesebb, nem szoktak az ember után nyúlni, vagy csak rövid ideig, a nagy barátsok csak addig élnek kollégák közt amig minden nap el kell viselni egymást. megnyugtatlak, mást sem hiányolnak.

ha nem bírod még pár hónap és visszamehetsz, vagy ha olyan a tantárgyad korrepetálhatsz otthon, vagy továbbtanulhatsz.

igaz, ahogy kezdtem az anyaság lemondás, de nem egyenlő azzal, hogy élve kell eltemetkezni.

Nem te vagy hülye, én is néha ilyeneken töröm a fejem. Aztán igyekszem gyorsan elhesegetni a gondolatokat, mert akkor tényleg bediliznék. Az, hogy ki mit mond és gondol szerintem lényegtelen. Lehet, hogy soha többé nem látod, akkor minek adni a véleményére. A kollégák és a barátok igen érdekesek. Nekem van olyan barátnőm, aki a lelkemre kötötte, hogy azonnal szoljak amint megszültem, mert jön meglátogatni bennünket. A lányom már 10 hónapos és még mindig nem látta. Aztán van több ígérgető is, de azok nem ennyire durvák. Akkor tudok "felnőttel" beszélni, ha elmegyünk és meglátogatjuk őket. Nekünk van időnk, ezért mi alkalmazkodunk az ő időbeosztásukhoz.

Az meg hogy mennyire keveset keres az ember míg otthon van a babával, hát arról jobb nem beszélni. Főleg, ha előtte elég jól kerett előtte. Én most azzal foglalom el magam, hogy készülődök a karácsonyra, és keresem azt a tanfolyamot, ami kielégíti az érdeklődésemet.

áh,mintha csak magamat olvastam volna...annyi különbséggel,hogy nekem szülés után 2hónappal lejárt a 3.határozott idejű szerződésem,így nem tudok hova visszamenni.Az én babakocsijaim se modernek,újak,mind a kettőt úgy kaptam használtam.Ami feldobja őket az a FIAM :-) Egy időben engem is "zavart" hogy ki mit mond rám,ránk,de mára letojom.Ha olyanom van előveszem az 5éves divat kabimat és abban sétálunk az utcában.A kolléganők közül csak 1el tartom a kapcsolatot,most ő is babás.A többi addig se szeretett míg dolgoztam-elviseltük egymást.A barátok nagyon elmaradoztak,szinte csak a babásak(időközben lettek azok) maradtak meg.Nagyon utálom,mikor azt mondják,te ráérsz otthon vagy gyere te be hozzám.Na mert az olyan egyszerű egy babával babakocsival a buszon :-( mindegy.Megvagyok nélkülük.Mostanában járunk zenefoglalkozásra,ott a fiam is én is kikapcsolódunk.És miután 9hónaposan leszokott a fiam a ciciről,valahogy újra elkezdtem élni,fölszabadultam.Több helyre el tudunk menni...már majdnem kezdtem unatkozni,rossz szó.Vagyis már nem töltötte ki minden időm a fiam,így elhatároztuk jöhet a tesó.12hetes vagyok :-)

ja és a férjem csak 7végente van itthon,külhonba dolgozik.szerencsére jók a szomszédaim,így velük tudok néha felnőttként is beszélni :-)

"Hülyének érzem magam, mert én még nem vinném fel 8 hónaposan a gyerekemet a hegyekbe novemberben"

Pedig lehet ki kéne mozdulni, csodákt etsz és már nem kicsi a gyerek

Az enyém 8 hónapos, 2 hónaposan már voltunk több napra Mátrában, azóta volt több hosszú hétvége (üdülési csekkes), 2 hetes nyaralás nyáron.

2 hete jöttünk hatza Olaszországból ismerőstől.