Mi a véleményetek? 6 hétig látogatómentesség?

Egyértelmű, hogy ha kell akkor segíteni fogok. De itt arról van szó, hogy sokan elvárják, hogy azért jöjjön a nagymama, hogy takarítson. Na nekem ezzel van a problémám. Az hogy jön pár órára és az arról szóljon, hogy Ő elpakoljon az szerintem nagyon nem szimpatikus. Ne használjuk ki a nagymamákat. Két gyerekem van jó volt látni anyukámat, ahogy bánik a gyerekkel. ÉS persze én is kaptam kéretlen tanácsokat, de tudtam kezelni. Eszembe nem jutott volna, hogy azt mondjam anyukámnak, hogy 6 hétig nem jöhet.

És ami érdekesség, hogy bent a kórházba mondták a csecsemősök, hogy milyen érdekes, hogy a kórházba mindenki behív minden rokont mindent megtesz, hogy a babát mutogassa, de amint hazamennek akkor ez megszűnik. Onnantól kezdve ne jöjjön senki.

Én ezt így nem kötöttem ki, hogy ettől a dátumtól lehet jönni látogatni, és előtte nem. Úgy voltam vele, hogy amikor van kedvem és energiám látogatót fogadni, akkor jöhetnek, amikor nem, akkor meg nem. Mondjuk szerencsére azért a rokonaim és ismerőseim tisztában vannak vele, hogy babanézőbe rövid időre illik menni, nem ottfelejteni magunkat órákra, mert egy újszülött mellett sok tennivaló van és hát egy frissen szült anyuka sem mindig olyan hű de fitt.

A kórház utáni első héten mondjuk még csak a szűk család jött, főleg mert azért a nap nagy részében inkább az ágyban voltam még, hálóingben, csak a baba miatt keltem fel, ha vele kellett valamit csinálni, meg mondjuk összedobni egy szendvicset (szerencsére főznöm nem kellett). A második héten már jobban bírtam fent lenni, több energiám is volt, úgyhogy akkor már nem bántam, ha a barátok közül is jött valaki. De ha éppen nagyon fáradt voltam, vagy nagyon lestrapált, szétszórt, akkor teljes nyugalommal megmondtam, hogy bocsi, most inkább ne gyere, de majd hívni foglak, ha alkalmas.

Mondjuk engem anyukám nem zavart (még jó, mivel együtt laktunk akkor még :D ), amúgy is napközben dolgozni volt, délután meg örültem, hogy segít egy kicsit.

Leirom a sajat sztorit, aztan aki akar, okul belole...

Anyammal teljesen jo a viszonyom, bar nem tul intim. Anyosommal meg azert volt jo, mert messze van.

Amikor megszuletett a baba, tokre orultem, hogy anyu jonni akar. Mivel 20 percre laknak tolunk, szoba sem kerult az idekoltozes.

Na, elso alkalommal jottek. Hat en minden voltam, csak normalis nem. Anyu kb mindenbe belekotott, miert nincs meg szonyeg a gyerekszobabantol kezdve, hogy miert nem hagyom sirni az 5 napos gyereket. Kb minden harmadik mondata ugy kezdodott, hogy " mert azt ugy kel, hogy"

Mindemellett a segitsege nem volt segitseg, a hozott ebed kb fel adag leves volt, ami nekem teny, hogy jol esett, de a paromnak attol meg vacsora kellett. Amikor megkertem, hogy vasaljon, kb leszurt, hogy minek, a mai mososzerek meg az egeszseges viz mellett mar nem kell fertotleniteni a vasalassal. Vegulis kelletlenul, de megcsinalta.

Belekotott abba, hogy miert nyulok a gyerekhez macskas kezzel (szobacica, nem jar ki, oltva, feregtelenitve, se a gyerekorvos, se a vedono nem talalta problemanak), hogy miert van annyit kezben, stb.

Meg akarta nezni, hogy jol szoptatom-e, ugy, hogy 16 eves korom ota max furdoruhaban latott, nekem nagyon kenyelmetlen helyzet volt, de megengedtem neki, elvegre megiscsak nagymama... Miutan a szoptatast is kritizalni kezdte (miert fekve), megkertem, hogy menjen ki. Ezen besertodott, elviharzott. Tulajdonkeppen nem bantam.

Kovetkezo alkalommal ugy jottek apuval, hogy ferjem itthon volt. Olyan erzes volt, mintha vendegsegben lennenek nalunk valaki idegen idosebb par. Szerencsere nem maradtak sokaig. Utana volt egy telefonbeszelgetesunk, ahol elszabadult a pokol. Megkerdezte, hogy honnan jott a ferjemnek a cukorborso, mint becezes. Mondtam neki, hogy hat a macskat is igy szoktuk becezni. Erre elkezdett velem kiabalni, hogy mit kepzelunk magunkrol, hogy egy allatot ugyanugy becezunk, mint az o unokajat, aztan szo szot kovetett, nagyon osszevesztunk. A fejemhez vagta, hogy o azert orult ennek a gyereknek, mert azt remelte, majd kozelebb hoz minket egymashoz...

Nos, anyuek hetente egyszer jonnek azota, szigoruan akkor, amikor parom itthon van, es en olyankor bevonulok a furdobe, beaztatom magam, ha esetleg a kiscsajunk menet kozben enni akar, akkor a ferjem athozza a haloba. Nem azt mondom, hogy nem beszelek anyammal, de majdnem.

Anyosom nem messze videken lakik, nagy levegot veve beleegyeztem, hogy lemenjunk hozza egesz napra.

Mindig traktaval var minket, erre szamitottam most is, de nagyon kellemes csalodas ert.

A kedvencemet fozte, levesbol annyit pl, hogy be tudtam rakni belole a melyhutobe is. Kipanirozott vagy 3 kilo csirkemellet, de most nem sutotte meg, ahogy szokta, hanem egyesevel lecsomagolta oket, szinten fagyasztasra.

A babanak keszult pelenkaval, popsikremmel, torlovel, szerzett textilpelenkat is, szoval minden felszereles nelkul is lemehettunk volna. Egesz ido alatt kiszolgalt, es amikor szopizashoz keszultem, megkerdezte, hogy befutse-e az egyik kisszobat, at szeretnek-e menni, vagy nem. Jo volt nekem a nappaliban, direkt olyan ruhaban mentem, hogy konnyu legyen cicire rakni a gyereket. Anyosom barmilyen kivancsi is volt, kiment a szobabol, tok diszkret volt.

Most ugy vagyok vele, hogy nagyon sajnalom, hog csak egy szabad hetvegeje van havonta, es nem lehetek ott tobbet.

Nalam meglepo fordulatot vettek a dolgok, igy azt mondom, ne zard el a nagyikat, de ha rosszul viselkednek, tedd nyugodtan buntibe oket :)

Amugy nalunk csak a tesomek, meg ket baratnom johetett, a tobbi rokon es mindenki mas majd csak mostantol johet latogatoba. 7 hetes a kislanyunk.

Sok boldogságot a kis jövevénynek és a kis családnak!

Majd lecsitulnak a kedélyek - addig is sok erőt az első hetekhez!

Gratula a babahoz!

Sajnalom, hogy igy alakult, de legalabb megprobaltatok...

Anyaitok meg majd belenyugszanak :)

Jo babazast!