Ha a terhesség csak az anyának öröm, akkor a férj későbbiekben változhat, vagy ez már igy marad örökre?

31 évesen màr megengedhetsz böven magadnak egy babàt.ha neked ez öröm hàt tartsd meg.nem ajànlom hogy elvetesd,mert egy életen àt azon fogsz szenvedni.a pàrod is korban ott van hogy feltudjon nevelni egy babàt.de ha ö maga mondja hogy ne...

nem tartom szépnek.tartsd meg a babàt,ha megszületik szerintem ugyis kelleni fog neki,megutàlni ha ezért megutàlna,hàt akkorr nem is férfi .

tudod nem vagy màr tini,ha mégsem akar semmit,elkellhagyi,menj az anyukàdhoz,tesodhoz,stb àtmenetileg,mig nem talàlsz egy olyan férfit aki megérdemel téged.de ne vetesd el a babàt.valahogy ugy is lesz!!!!!!!!inkàbb a férfit veszitsd el mint a babàt.31 vagy:mégegyszer irom,nem kislàny,és ha elveteted a babàt lehet sose lesz neked többé,és lehet hogy akkor se fog életre szolni a kapcsolatod,én megtartanàm,és nem idegeskednék,söt ha màr most ilyen,a szülésig menj el rokonaidhoz,ha keres akkor szeret,ha nem akkor tudod mi van.de ülj le vele és monnd el mit gondolsz.hisz az ö gyereke van a szived alatt.ne félj beszélni!!!!!

Nyugodj meg .Ezek természetes gondolatok . Ha megbeszéltétek , hogy legyen baba akkor nagy baj nincs . Ő még nem érez semmit , nem tudja mi lesz , hogy lesz.Az én párom szeretett volna gyereket , vártuk , terveztük , de igazából akkor tudott örülni mikor megszületett.Addig nem volt neki kézzel fogható , ő nem érezte azt amit én ...

Legyél a férjeddel elfogadó,kényeztesd , éreztesd vele hogy szereted és tudod hogy majd jó apa lezs.De ne csak a terheségről és a babáról lehessen veled beszélni.Kérdezd meg ha hazaér hogy milyen napja volt(és hallgasd is végig) meg ilyenek... Minden jót nektek !

Én eddig kétszer voltam terhes, mindkettő vetéléssel végződött elég kicsi korukban, mire dokihoz jutottam, már csak a vetélés tényét tudta megállapítani. :(

Az első az első komoly kapcsolatomban történt, a barátom, aki egy éven belül gyereket akart tőlem, mikor megtudta, hogy gyerek lesz, csak annyit mondott: "És az abortusz, az nagyon fáj?" Abban a pillanatban szakítottam vele...

A második egy elszakadt gumi miatt történt, a mostani párommal, aki immár a férjem. Fél éve voltunk még csak együtt, a szeme előtt játszódott le az egész. Soha nem felejtem el az arcát: első pillanatban ő is kijelentette, hogy el kell vetetnem, mert ő még nem készült fel rá. (És én harmadéves egyetemistaként? Ehhez képest vállaltam volna már akkor is...) Aztán a természet intézkedett...

Szerintem ilyenkor minden férfi megretten, idő kell nekik, mire felfogják az egészet. Adj neki időt, és nem lesz semmi baj! :) Innen úgy tűnik, hogy jó helye lesz nálatok a babának! Kitartás! :)

Szia!

Mi 9 év után döntöttünk úgy,hogyjöhet a baba,de igazából mi sem tudtuk még akkor mit akarunk.belevágtunk mondván,hogy egyszer el kell kezdeni.3hónap múlva jött a két csíkocsak..én épp akkor válltottam munkahelyet pár hete mikor kiderült.Mondanom semkellett,hogy betjtunk mi lesz ha kirugnak vagy bármi..Totál kétségbe estünk-én is.Nem tudtuk örüljünk vagy ne,pedig mi akartuk.aztán eltellt kb egy hét és kirúgtak.Először nagyon rossz érzés volt,de aztán rájöttem lehet a sors akarta így és elkezdtem máshogy nézni a dolgokat.Találtammásik munkát ahová már kismamaként vettek fel.A párom az elején láttam rajta nem akarja tudomásul venni az állapotomat.Nem szólt egy szót sem-nálunk szóba semjött az abortusz,de láttam rajta,hogy nincs velem.Mondta idő kell még.Elkezdtem magándokihoz járni és egyszer megemlítettem neki,hogy járnak kispapák is és nincs e kedve eljönni.Eljött ,de meglepődött mikor behívták őt is.Akkor még csak ultrahangoztak-hasi.Na és kb onnatól kezdtem el érezni mikor látta a babát(előtte is látta felvételről,de az nem volt olyan nagy élmény)mint mikor látta,hogy a hasamon húzgálja a doki az uh gépet és ott a baba bennt.Onnantól kezdve jobban várta az orvosi vizsgálatokat mint én sztem.De a mai napig nem egy simogatós alkatu apuka,persze ráteszi a kezét a hasamra mikor kérem de magától olyan mintha félne tőle.Attól függetlenül ha bezséd témára kerül a sor akkor bűszkén beszél a fiáról,sőt én elkezdtem neki a pampers.hu-ról küldözgetni a hetek leírását,hoghy mikor mi történik a babával,hogy fejlődik .És mikor kiamaradt rámszólt,hogy mért nem küldömmár...de magától nem lépne rá az oldalra.Így rájöttem érdekli a téma csak át kell a cikket küldeni neki.Próbáld ki te is majd,de még várj vele hagy ülepedjen kicsit nála.Mikor elkezdtünk vásárolgatni iagzá olyan félidősen akkor láttam egyre lelkesebb,de mégis a multkor bevallotta,hogy igazából akkor fogja érezni az apává válást ha már kint lesz a kicsi.Nekem anyum is mondta ne akarjam kényszeríteni semmire ,majd magától belejön.ELlenezte az apás szülést mikor elkezdett velem dokihoz járni a második alkalommal ő nyilatkozott a dokinak úgy,hogy az lesz én is meglepődtem.Szval hidd el nekik sokkal nehezebb megemészteni ezt a dolgot mint egy nőnek,mi változunk végig és érezzük a testünkön a változást ők esetleg látják de nem tudják elképzelni milyen érzés.A te terhességed még nagyon korai gondolom nemrég derült ki,nekünk hónapok telltek el mikor érzetem kezd felengedni és már nem azt nézi mikor megy el a baba-ez volt a félelme...Most az,mikor lesz a szülés,mert már csak másfél hét van és farosak vagyunk,ráadásul pl eddig én nem kívántam a sexet most meg iszonyatosan ,ő meg nem mer hozzám nyúlni már.Értésemre adta.Szval elég nehéz a dolog de már nem sok van és hidd el a te férjed is lenyugszik.Tényleg rossz,hogy begubózik de ne hagyd neki.Menjetek el kirándulni hétvégén vagy moziba kapcsolódjatok ki-legyetek együtt most még megtehetitek és rajtad sem látszik külsőleg semmi..ha érzi vele vagy akkor nemlesz semmi gond,de ha nem törődsz vele elfordul végleg és akkor van a baj,ne engedd odáig a dolgot el.És ezt most komolyan mondom,amikor érzed jól érzi magát akkor finoman hozd fel neki a témát és monddmeg attól,hogy nem beszéltek róla az ő kis mazsija ott figyel a pocidban és érez mindent amit te.És ez komoly,sokan azt hiszik ez csak közhely de nem én 28hetesen 4ds uhangon döbbentem mennyire érez mindent.aludt a ababa de mikor megírintettem a hasamat elmosolygott vagy fintorgott vagy mozdult..szval tényleg érez mindent és ezt ilyen piciként is.ne hallgassatok egymás mellett,csináljatok közös vacsikat mindig ahol megbeszélitek a napot és ne szóljon csak a gyerekről.te meg ne idegeskedj ,mert az tényleg nem tesz jót.bízom benne hamar átjuttok ezen a hullámvölgyön és mikor már tényleg közeledik a vége a férjed lesz a legbüszkébb apa hidd el.38-39hetes kismama