Szoktátok csitítgatni a gyerekeiteket, hogy az alattatok vagy mellettetek lakó szomszédhoz ne hallatszódjon át?

Igen.

Pl. nem engedem, hogy húzogassa a széket a parkettán, vagy sokáig verje a konvektort.

Bár a szomszédaink is elég hangosak, nincsenek tekintettel a többiekre, így akár hagyhatnám is, de én ilyen vagyok.

Persze, de mikor szólok, akkor már ugye a zajkeltés megtörtént. Egész nap csak a fegyelmezés megy. Rettentő nagy a mozgásigényük, ráadásul a tévé sem érdekli őket, hogy legalább addig csönd lenne, amíg nézik.

Mikor babák voltak, a szomszéd 5 másodpercen belül verte a falat, ha felsírtak. Már a többi szomszéd is kérdezte, hogy hozzánk dörömböltek?? Pedig nagyon keveset szoktak éjjel sírni, mindig megnyugodtak pár percen belül.

Nem, sőt, néha még be is segitünk neki amikor gitározik, zongorázik, furujázik.

Nagyon rossz szomszédaink vannak, egyáltalán nincsenek tekintettel senkire, hangosan megy a tv, ordibálva beszélnek, mert nem birják túlkiabálni a tv-t. Eleve irigyek, mert nincs gyerekünk, nekünk meg jön a második. Éjjel és hajnalban is csapkodják az ajtókat, ideszoktattak kóbor macskákat, nyitott bejárati ajtónál sütnek-főznek. Ezekre legyen én tekintettel? Nem is próbálok.

(Fölöttünk és alattunk nem laknak, ez a mellettünk levő szomszédokra vonatkozik).

Szerencsére alattunk üres a lakás.Árulja a tulaj.Remélem még egy ideig nem adja el, mert a 2 éves lányom kedvenc elfoglaltsága hogy ugrál, rohan..és hiába szólok neki.Na mindegy.

Mellettünk csak egy szomszéd van.Egy idős házaspár.Imádják a gyerekeket.Amikor bő 2 éve ideköltöztünk azonnal kifejtették hogy mennyire örülnek, és sose gondolták volna hogy egy kisgyerekes házaspár fog ideköltözni kisbabával.Azt is megemlítette, hogy szinte rettegtek hogy kutyások jönnek! :D

Felettünk pedig egy fiatal pár van.Csak este vannak itthon, hétvégén buliznak..Magyarul nem igazán érdekli őket hogy mi van alattuk! :)

Azt mondhatom szerencsés vagyok.Elég hangos a kis családunk.Mi is párommal tudunk alkotni, hát meg a 2 gyerek amikor beindul az nagyon gáz..de eddig még senki nem szólt! :) Persze próbálom kordában tartani őket..csak hát nem könnyű..

Igen. Szerintem egy társasházban elvárható, hogy a lakók tekintettel legyenek egymásra, és ezt már a kicsiknek is meg kell tanulniuk. Nyilván nem várható egy kisgyerektől, hogy néma csöndben legyen (mi sem suttogva beszélgetünk), de például széket húzogatni a padlón, radiátort ütögetni, fürdőszobában ordítozni, sarokkal a padlóra ugrálni nem engedem, mert laknak alattunk, tudom nagyon jól, hogy milyen rossz ezt hallgatni. Meg amúgy is, három lány lakik alattunk, az orvosira járnak, tök csöndesek, nagyon sokat tanulnak, igyekszem tekintettel lenni rájuk.

Nekem ezt amúgy is belémnevelték, én is panelben nőttem fel, szóval megszoktam, hogy nem lehet dübörögni. A mosógépet sem indítom el este 8 után.

Persze nyilván van olyan, hogy hallanak minket a szomszédok, én is hallom, ha valahol egy jóízűt nevetnek, vagy veszekszenek éppen, vagy zenét hallgat valaki (akkor is, ha nem házibuli-hangerőn megy a dolog), vagy porszívóznak, ilyenek nálunk is előfordulnak, és ez hozzátartozik a társasházi élethez, el kell viselni, de dübörgést úgy érzem, muszáj minimalizálni, randalírozni sem a lakásban kell, arra ott a játszótér, ott lehet ugrálni, hangoskodni.