Kisfiús anyukák, ti nem "fétek", hogy majd rossz anyósok lesztek?

Én abban bízom, hogy az én okos és gyönyörű fiaim majd jól választanak maguknak feleséget! :)

Egyébként én biztos külön kategória vagyok- mert az én kapcsolatom tökéletes az anyóssal, a fiaim születése után is az maradt. Nagyon sokat segít, nem szól bele semmibe, nálunk semmiből sincs probléma. És ugyanez anyukámékra is elmondható. Velük dettó ugyanez a helyzet, férjem is jól kijön velük- együtt járunk nyaralni, együtt karácsonyozunk, husvétozunk, névnapozunk, szülinapozunk, stb.

MI ráadásul anyóssal egy városban és közel is lakunk- de nem egymás mellett, kb 3km, anyukámék meg kb 20km-re laknak a következő városban. Nálunk minden oké! TESómékkal és családjával is sok időt töltünk együtt.

Remélem majd egyszer én is ilyen jó kapcsolatot fogok tudni tartani a fiaimmal- és az új családjukkal!

Arra az időre egyébként én is készülök lelkileg- hogy mi lesz hogy lesz... de végülis van egy tökéletes férjem, akivel majd újra élvezzük a kettesben töltött időt, akkor majd újra csak rá koncentrálok... azaz rá jobban, a fiuk mellett! Gondolom én!!

Nálunk akik kilógnak a sorból-azok férjem testvéréék- na velük nincs kapcsolat nagyon. Szóval attól jobban félek, hogy majd az én fiaim is ilyenek lesznek egymással- szóval próbálom arra nevelni őket, hogy szeressék egymást! :) És remélem, hogy majd felnőtt korukban is fognak tudni egymásra számítani és jó kapcsolatban lesznek, nem úgy mint az apjuk és a nagybátyjuk. :(

(nem magamat akarom mentegetni, vagy férjemet, de nem rajtunk múlik, hogy nincs kapcsolat velük, én sajnálom is, mert egyidősek a gyerekink is)