Miért nem vállalhatnánk fiatalon gyereket? Miért mondja mindenki, hogy ezzel elrontom az életemet? (bővebben lent)

19 éves, főiskolás lány vagyok, részmunkaidős állással. Vőlegényem 24, nemrég fejezte be a tanulmányait, ügyvédnek készül, de közben dolgozik (neki jól fizető, teljes állása van). Együtt lakunk majdnem egy éve, öt éve vagyunk együtt. Pénzügyileg is jól állunk, nem kell szűkölködnünk. Persze, azért mi sem engedhetünk meg minden magunknak, de átlagosan élünk. Kertvárosban, társasházban lakunk, SAJÁT lakás, nem béreljük. Szülők nem támogatnak, viszont a ház árának felét, és a berendezések negyedét ők fizették (ezért a mai napig hálásak vagyunk nekik:).

Nagyon szeretem a páromat és mindig mondja, hogy szeretne már egy kis lurkót. Igazándiból már én is nagyon szeretnék, imádom a gyerekeket, sokszor bébiszitterkedek, a legkisebb húgomra (15 év van köztünk)is sokszor vigyáztam, volt amikor napokig. Még is mindenki azzal támad minket, hogy túl fiatalok vagyunk a babához. Ebben talán az a legviccesebb, hogy sok 30 évesen szülő nő sokkal rosszabbul neveli a gyermekeit, mint néhány húsz éves... A fősulival nem lenne gond, megtudnám oldani többféleképpen is. Szerintetek mi lenne a helyes döntés? Várom a válaszokat. :-)