Anyukák! Ti éreztétek már azt, hogy ki kell szakadnotok a megszokott, unalmas kis környezetetekből és el kell mennetek sétálni, "fejet szellőztetni"?

Szoktam így érezni. El is jutok néha, ha csak egy nagy bevásárlást elintézni egyedül, már az is "élmény", már úgy értve, hogy nem csipog épp egyik kicsi se a fülembe.

De szerintem az se normális, hogy az apjuk se mehessen el sose haverokkal. El szoktam engedni, mert ráfér néha.

Teljesen normális és jogos, hogy így érzel. Mikor nekem voltak először ilyen vágyaim, én is első blikkre azt gondoltam, hogy nem tehetem meg, aztán beszélgettem anyósommal, aki három gyereket nevelt fel, és jót mosolygott rajtam, mondta, hogy ő egy parkba járt el időnként, és csak ült a padon, és hallgatta a csendet, és nem csinált semmit. :)

A barátnőimmel azt veztettük be, hogy nyaranta egy hétvégére elmegyünk valahová (nem kell hipiszupi wellnessznek lennie, elég egy üres nyaraló bárhol), és két napot élvezzük, hogy például nyugodtan meg tudjuk inni a reggeli kávénkat.

Mindenképpen beszéld ezt meg a pároddal, mert ha ennyi szabadságod sem lehet, ha nem érti meg, mit érzel, akkor egy idő után be fog telni nálad a pohár, és könnyen lehet, hogy tényleg pasizni fogsz járni! Hozzáteszem: jogosan.