Nektek melyik megoldás, stilus a szimpatikusabb?

A játszótéri játék lényege szerintem, hogy a gyerekek, ha szeretnének, együtt játszhassanak. Ennek nagyon nem kedvez az enyém-tied leosztás.

Szerintem pont ezért fontos, hogy egyszerű-olcsó játékok legyenek, ami nem baj, ha elvész vagy tönkre megy, mert pár száz forintból pótolható.

Azt azonban hozzá tenném, hogy nagyon nem mindegy, hány éves gyerekről van szó. Egy pici egy-két év közötti még azt tanulja, hogy "enyém" valami, és az ő esetében elképzelhetőnek tartom, hogy csak a sajátjával játszik.

Én mindig aszerint mérlegelek, hogy mennyire ragaszkodik épp egy adott tárgyhoz a gyerekem. Ha valaki elveszi tőle azt, amit mi hoztunk, és ez őt zavarja, akkor visszakérem szépen, hogy most ezzel játszik és kész. Ha meg szívesen kölcsön adja, akkor miért ne.

Harmadik gyerekem eleve ahhoz szokott, hogy szinte minden közös, ezért őt ez a szitu nem is annyira zavarja a játszón sem, első szülöttekkel mindig a legnehezebb, hiszen ő megszokta, hogy minden létező játék az övé.

A nagyobbaknak meg már maguknak kell kezelni ezt a helyzetet. Ha segítségre szorulnak, odajönnek hozzám, és akkor beleszólok, ha kell, vagy megmondom a gyerekemnek, hogy hogyan próbálja meg ő elintézni.