Ha az apjuk nem türelmes és nem kedves a gyerekekhez, mit tennél a helyemben?

Időnként kifejezetten gonosznak látom. Pl nem sikerül vmi a másfél évesnek, képes lehülyézni. Ha nyafog, megcsípkedi, hogy legyen miért nyávogni. Ha rászólok érte, akkor elkényeztetett idiótákat nevelek... Nem hajlandó felfogni, elfogadni, hogy mit mikor lehet egyáltalán elvárni egy kisgyermektől :(. Régebben nem volt ilyen, nem is ilyennek ismertem meg... A legnagyobb gyerekünk mikor nyaralni volt, még azt is mondogatta, hogy neki egyáltalán nem hiányzik :(. Nem tudom mikor és miért lett ekkora szemét. Az sem igazán érdekli, hogy ha szükségük lenne vmire. Mit próbálhatnék mèg? Már annyit beszéltem eredménytelenül, hogy elkezdeni sincs kedvem. Sajnos a legkisebb még csecsemő, ezért nem mostanában tudok újra dolgozni, néha azt gondolom, túlságosan nyeregben érzi magát, hogy úgymond rá vagyunk utalva. Mi lehet ez, mi a megoldás? (bocsi, ha kissé kusza lenne)