Mit csinálnátok ebben a helyzetben? Ti is "leépítenétek a kapcsolatot", vagy eltúlzom?
Kislányom 3 hónapja múlt 2,5 éves, nagyon jószívű, konfliktus kerülő kislány, kicsit túlságosan is, mert ha bántja egy másik kisgyerek a játszón vagy a bölcsibe, ő nem nagyon üt vissza, inkább elmegy, vagy sír és szól egy felnőttnek.
Mostanában jóba lettem egy anyukával, nagyjából egy helyen lakunk, neki 1 hónap múlva lesz 2 éves a lánya. Nagyon szimpatikus az anyuka, ha jó passzban van a kislány, ő is cuki, mosolygós, de sajnos igazi kis "terrorista", aki szívesen üti-löki a többieket. Mondok néhány példát: egy nála kisebb fiút, aki alig tud menni, állandóan lökdös, piszkál, egy a lányomnál kicsit nagyobb, nagyon aranyos kislányt egy hatalmas bottal kezdett el ütögetni, mire anyukája oda ért a kislány remegett mint a kocsonya és zokogott. És ami a legrosszabb, anyuka nem érzi, hogy rá kéne szólni, sőt, a botos dolognál még hozzám jött oda teljes ledöbbenéssel, hogy a nagyobb lány miért ijedt meg ennyire, milyen kis túlérzékeny. Én mondtam neki, hogy sajnos annyi volt a szerencse, hogy a nagyobb kislány szemüveges, és az felfogta a botot, mert különben a kislány szemét üti ki a lánya. Ezen kicsit meglepődött de semmi extra reakció.
A lényeg, hogy az én lányommal is 5 percig jól eljátszanak, de után ütni lökni kezdi, amit a lányom rosszul visel, sír, én mondta nekem, hogy nem üt vissza, mert Esztike még kicsi. Ez már mindennapi story volt, mikor egy hirtelen mozdulattal szépen belenyúlt a lányom szemébe és nevetve lökdösni kezdte megint, el is esett szépen. Mondtam a gyerekemnek itthon, hogy elég volt, kicsi vagy nem kicsi, tessék visszalökni, és rászólni hogy nem szabad. Ez is történt tegnap, de Esztike beindult, és csak erőszakoskodott, már én tóltam a kis mellkasát szokás szerint, hogy ne érje el a lányom, aki már inkább az ölembe ült. És anyuka megint néha-néha mosolyogva oda szólt, hogy Eszti ne, elég, de semmi extra. Kicsit kiakadtam már mikor még ebben a szituban se szólt rá erőteljesebben, és a kislány még mindig csapkodott, na akkor én mondtam, hogy azonnal hagyd abba Esztike, mert Lilinek ez fáj, és ő nem szeretne téged bántani, nem verekedős. Anyukának majd 1 perc kellet mire, leesett (jelzem már az ott ülő többi anyuka jelezte neki, hogy állítsa le a lányt) hogy akkor bünti kéne, ami annyi volt, hogy elsétáltak, de még mindig nem szólt rá a lányra. Azon meg látszott hogy kiakadt, hogy én mondtam a lökdösés után a lányomnak, hogy tessék visszalökni most már, ne hagyja magát.
Tényleg kedves anyuka amúgy, sok közös téma van, de nem akarom, hogy állandóan püfölje a gyerekem, aki meg tényleg nem verekedős fajta, és elkerüli az ilyen helyzeteket. Azon agyalok, hogy biztos kicsit megsértődött a fenti szitu miatt, de lehet jobb is mert amíg ilyen a lánya, jobb lesz leépíteni ezt a barátkozást. Vagy túlzok, és túlreagálom, nem nagy dolog ez? Tisztázzam a dolgot vele, vagy hagyjam az egész barátkozást?
válasza:Szerintem nem túlzol, senki sem szeret olyannal együtt lenni, ahol folyton résen kell lenni, hogy a gyereke ne püfölje a tiédet.
Én kicsit szüneteltetném a dolgokat, ha meg rákérdez, azt mondanám, hogy ez olyan kellemetlen, úgy gondoltad, inkább nem kéne össze ereszteni a gyerekeket, mert neked nincs kedved mindig azt figyelni, hogy mikor megy neki a kislánya a tiédnek.
Hátha leesik neki a tantusz, hogy néha fegyelmeznie is kéne.
válasza:Kedves Kérdező,
nekem 3 éves a kisfiam és bizony nincs túl sok barátja (bár ez a korszak a gyerekeknél még nem is annyira erről szól...)
Nálunk is volt hasonló eset: a szülőket értékes embereknek gondoltam, de a gyermeknevelési elveikkel a legkevésbé sem tudtam azonosulni. A kisfiuk magában talán egy aranyos kisgyerek volt, de amint társaság volt a láthatáron- egyszerűen örömét lelte abban, hogy bánt másokat.
Hasonló, mint amiket írtál: verés bottal, hátulról futásból felöklelés, szándékosan, hátulról a kicsi nyakába röhögve beborítani egy vödör homokot (aztán 3 perc múlva egy másik háta mögé állva ugyanez), erőszakosan kitépni a másik kezéből a játékot stb.
Természetesen nem egyszeri alkalom, hanem rendszeresen, időjárástól, alvástól, napszaktól stb. függetlenül ez nála egy viszonylag állandó viselkedési forma volt, a szülők pedig mosolyogtak és elégedettek voltak, hogy a liberális szellemben nevelt kicsinyüket nem korlátozza semmi.
Végül arra jutottam, hogy nem erőltetem a kapcsolatot.
Magamban feltettem a kérdés: "miért lenne ez jó az én kisfiamnak?"
Pro és kontra érveket is igyekeztem keresni (mert van, aki azt mondja, hogy ilyen agresszív kicsiktől is lehet tanulni- van benne bizonyára igazság- de az én csemetémnél azt tapasztaltam, hogy több hátránya származna belőle).
Ha neked az anyuka egyébként mint felnőtt szimpatikus, akkor esetleg hívd meg kávézni egy olyan időpontban, amikor a gyerekek pl. még bölcsiben vannak vagy ha valamelyiktek dolgozik, akkor esetleg munkaidő alatt, közben, ebédszünetben stb. Esetleg együtt intézhettek bevásárlást kicsik nélkül- ilyenkor van alkalom beszélgetni.
Én nem erőltetém ezt a kapcsolatot. Nekem az az elvem, hogy legyen inkább kevesebb, de értékesebb barát.
Ha pedig még nem vagytok túl szoros ismerősök, akkor lehet, hogy a kislány durvaságáról szóló visszajelzést is hanyagolnám- még azt a kevés bizalmat és szimpátiát is szétrombolná, ami eddig kialakult.
Majd írd meg, hogy hogyan döntöttél, érdekel.
Szép napot
Köszönöm! Amiket kedves utolsó leírtál, mind a kislány is csinálja tehát nem csak bántja a többieket, hanem elveszi a játékokat, és közben jót nevet. Tudom ez nem az ő hibája, hanem a szülőké. Tényleg nincs kedvem azt lesni mindig, hogy épp mikor löki fel futkározás közben a lányom, és nincs is kedvem egy kis beszélgetését cserébe a lányom játékidejét egy ilyen "kis baráttal" eltölteni, így lehet hogy leépítem a dolgot, még így az elején. Csak az a baj, ha látja lent ülünk, játszunk, úgy is oda jönnek, csatlakoznak,azt még se mondhatom neki, hogy amíg így viselkedik a kislány, és nem szól rá, ne jöjjön ide...
Majd kiderül következő találkozáskor hogy reagál egyáltalán.
válasza:Nekem ugyanez a problémám. Van itt a környékünkön egy kisfiammal hasonló korú kisfiú, akinek a szüleivel is jó a kapcsolatunk. A kisfiam imádja azt a gyereket, az sokszor megüti, meghúzza a haját, megrúgja, sorolhatnám még.... A szülei nagyon lightosan rendszabályozzák, úgyhogy már 1 éve semmit nem javult a helyzet. Már 2 évesek elmúltak, es féletem a fiamat, meg mostmr van egy kisebb babám is, akit szintn feltek. Már én is bíztatom a fiamat, hogy ne hagyja magt, üssön vissza( pedig eddig ellene voltam ennek), de valahogy már helyre kéne tenni a kisfiút.
Az a baj, hogy a fiam az a tipikus áldott jó lelek, és nagyon szereti azt a gyereket, ezért mindig engedek neki, hogy talalkozzanak. Remélem közössgben egy kicsit megtanul kiállni magáért a fiam.
Amúgy szívem szerint már ráütnék a gyerek kezére, mert borzasztóan bánt, hogy a fiamnak fájdalmat okoz direkt, és még csak meg sem bánja, mert a szülei csak annyit mondanak neki, nem túl emelt hangon, hogy jaj, ezt nem szabad, utna még fel is veszik, hogy kvázi megnyugodjon a gyerek.
Én nagyon emelt hangon szólok ilyenkor a kisfiúra, de semmit nem ér, ha az anyja csak tutujgatja.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!