Komolyan hogy lehet itt ennyi rosszindulatú ember?

6-os vagyok...

Én is voltam már kibukva. Volt olyan kérdező, akit nagyon sajnáltam. Ha a sorai mögé nézett az ember, érezhető volt, hogy meg szeretné menteni a házasságát, ezért kért tanácsot, a többség pedig azt tanácsolta, hogy hagyja ott azt a tahó férjét, és váljon el. Hát, a legtöbbnek ez a jó megoldás, menekülni, és nem megjavítani. Néha úgy beírtam volna nekik, hogy miért kell lehülyézni, meg még jobban lenyomni az embert. Vagy volt itt egy, akinek bacilusfóbiája volt, ki akarta dobni az ágyat, mert az ex után nem akar belefeküdni. Azt is lehordták minden betegnek. De hát basszus! Valaki a pókoktól fél, van aki utál valami kaját (ami számunkra érthetetlen), vannak (nem is kevesen) akik meg az exekre fóbiásak.

Én sem értem néha az embereket, miért kell belerúgni a másikba. Ha jót nem tudok, rosszat minek?

Azért ha elolvasod, két dolog volt benne nagyon durva. Az egyik, ahogy ír a babájáról, bár ezt lehet talán a depresszióra fogni, nem értek hozzá. Viszont a pszichológus ellen a legsúlyosabb érve az volt, hogy mit fog szólni a szomszédasszony...

Én nem válaszoltam arra a kérdésre, semmi értelme, egyébként is a környezete felelőssége lenne felismerni a problémát, de attól még a leányka sem túl szimpatikus ezzel a hozzáállással.

Elolvastam a linkelt kérdést,és a válaszokat... A 37-es-t első mondata után ki x-eltem inkább,nagyon felhúzott...

Sokan vagyunk naivak- igen,naivak! sajnos azok a típusok,akik mi vagyunk már nem normálisnak mondhatók. Ma már a normális fogalma alatt az okos szuperanyucikat értik az emberek... Hogy miért van így,nem tudom,de nagyon elegem van!

Már mindenért bántják az embert.

Én ezt okosan megoldom... Van egy anyuka,néha összejárunk,egy napon születtek a fiaink. Ő cumit ad,én nem. Ha valamit csinál,amivel én nem értek egyet,nem kezdem el kifejteni,hogy miért csinál butaságot,sőt még azt sem mondom Neki,hogy ezt nem kellene,csak annyit,hogy én nem adtam oda a cumit,vagy pl a lassan 6 hónapos fiának olyat ad,amit én 10 hónapos korig nem adnék,akkor annyit mondok,hogy én nem adok még olyat. Nem érzem,hogy neki kellene esnem csak azért,mert velem ellentétben Neki "csak" a 2. gyermeke (Nekem 4. gyerkőcöm), és az elsőt 4 évesen ott hagyta az apjánál...

Tudjátok,annak kellene örülnünk,hogy nem egy újabb tragédia lett a lány történetéből- úgy értem,hogy sokan hipp-hopp kidobják a gyermeket,meg minden féle olyan szörnyűséget követnek el,amit a gyomrom nem tud bevenni. A lány segítséget kért,és ez jó dolog! És hogy tegnap végre 1x meg tudta etetni segítség nélkül!Felismerte hogy baj van,ez már a gyógyulás jele szerintem! :-) Remélem minden rendben lesz Vele/Velük!!! :-)

Off - az 50 kg-s,mint egy tini... hát az szerintem sem nőcis... :-D Igaz,én is 50 kg-s vagyok,de én nagyon alacsony,szóval én nőiesnek számítok :-P

Direkt nem vàlaszoltam rà, ha igaz a sztori bàntani nem akartam. Nem vagyok szuperanyu sőt....de szàmomra undorìtò hogy undorodik...depresszio ide vagy oda.

Maga az undorodok szò miatt...