Hogyan győzzem le a félelmem?

Próbálom röviden tömören:Anyukám 47éves.Fiam 14hónapos.Egyszer már hagytam nála 4órára a gyereket,azóta képtelen vagyok.3an vagyunk tesók.Én gyenge vagyok érzelmileg,lelkileg,nagyobbik öcsém képtelen 26évesen barátnőt szerezni és nem tudta letenni a vizsgáit,nincs szakmája.Kistesóm 15éves,borzasztó bizije van,itt a városban sehova sem vették fel ballagás után,és pszichólógusnál is járt már.Anyu gyakran érzésem szerint rengetegszer hagyott az anyukájára,ami borzasztó volt.Nos ha el is megyünk hozzájuk,fiamnak mindent megenged,ok h azért nagyi,de vannak határok.És sokszor igen kemény dió a fiamat visszarázni.És a napirendje is teljesen felborul,eltűnik olyankor.Ha szólni merek akkor meg le vagyok szólva.Féltem a gyerekem anyámtól,szó szerint.De hiába próbálom megbeszélni a miértjét,meg sem hallja.Totál olyan mint az anyukája mi ellen mindig küzdött és kérte,ha észleljük jelezzük.Ha megtesszük leszid.Sajnos nem élünk túl fényesen,ha ad valamit elfogadjuk,de kérni ritkán kérünk.S a segítségért cserébe mintha azt várná,h minden úgy történjen ahogy ő akarja.Pl:Ha szól ugorjak,hagyjak itt mindent és vigyem hozzá a gyerekem.Vagy ha megjelenik köteles lennék szerinte odaadni a gyereket,mert ő épp vinni akarja.De én nem akarom ezt.Én akkor akarom odaadni,mikor én érzem,h eltudom engedni és fiam is felfogja,h külön van a mama és az otthon.Más más szabályok vannak.ÉS úgy érzem,egy 14hós gyereket nem kell h agyba főbe a mama ide oda vigyen,nem azért született h dicsekvés tárgya legyen.Még pocakban volt,már akkor kijelentette anyu,h majd szilveszterkor viszi magához és mi bulizhatunk.Már akkor elbőgtem magam.Aztán 1hónaposan elkelleett mennem dokihoz és rá hagytam a fiam.Kértem h ne etesse meg(tápis)nem rég evett.Csak azért is.Majd sírógörcsöt kaptam,mikor hazaérve azt látom alig 2óra elteltével eteti a gyereket.Csak mert sírt kicsit.Tehát félek ráhagyni a fiam.