Vannak itt leszbikus anyukák?
Ha a családod nem fogad el úgy, ahogy vagy, aki vagy, akkor nem is értem mi ez a "család a legfontosabb számomra" dolog. Komolyan, gondold át logikusan kérlek :)
Persze erre lehet mondani, hogy "jajj de hát ők neveltek, nekik köszönhetem, hogy vagyok", de igazából ez még mindig nem elég ok arra, hogy miért húzd meg magad és játszd meg, hogy az vagy, aki nem is.
Az én anyukám azt mondta, hogy akármi is van velem, ő mindig szeretni fog. Pedig elhiheted, hogy rengeteg balhé és gond volt ebből, de mindig elmondta. Mostanra már hajlandó beismerni, hogy nem csak hóbort az egész.
Ilyen egy rendes anya, aki a gyerekét szereti és nem egy "szerepet" amit a gyerek játszik.
20. és 23?
Hasonló gondokkal sajnos sokan küzdenek kis hazánkban. Ha szeretnétek hasonló lányokkal beszélgetni,
ajánlom a lenti linken található fórumot:
Kedves 22!
Olyan szépen megfogalmaztad, milyen az igazi elfogadás. Csak azt nem értem, miért hánytorgatod ezt fel másoknak, ha Te sem vagy rá képes. Szerintem ezt gyakorolnunk kéne egymáson folyamatosan függetlenül attól, hogy rokon, barát vagy idegen az illetõ.
Kérdező: Én olyan ember vagyok, aki kimondja, amit gondol. Általában az emberek rosszul fogadják, ha őszinték velük mások olyan helyzetben, ahol ellehetne intézni a dolgot egy kevésbé fájdalmas hazugsággal.
Én nem vagyok az ilyen hazugságok híve. Értem én, hogy kellemetlen és nehéz ezt feldolgozni, de egyszer lépni kell.
Én miért ne lennék képes az elfogadásra? Nálam elfogadóbb embert keveset ismerek. Viszont az elfogadás és a vélemény elfér egymás mellett. Én szimplán közöltem a véleményem és egyben próbáltam segíteni azzal, hogy hátha rádöbbentek itt egyeseket a helyzet súlyára. De persze tudom, hogy makacs az ember és nem hallgat másra. De azért megpróbáltam :)
Szia 27! :)
A párod gyerekei kicsit a tieid is, nem? Te éppúgy kiveszed a részed a nehézségekbõl. Ha van kedved, csatlakozz Te is az alakukó klubhoz.
Létrehoztam egy titkos Facebook csoportot Leszbikus Anyukák Klubja néven. A következő szöveggel:
"Mostanában sűrűn találkozom olyan lányokkal, akik egy-két-három kisgyerekkel jönnek rá, hogy nem tudnak/akarnak férfival élni. Ezeknek a nőknek legtöbbször teljesen kilátástalan a helyzetük, légüres térben találják magukat. Sokszor nem kapnak segítséget sem a családtól sem a barátoktól. Munkát persze nagyon nehezen találnak, ha igen, akkor nincs kire hagyni a gyerek(ek)et. Emiatt vagy kénytelenek együtt maradni a férjükkel, vagy lemondanak a gyerek(ek)rõl. Ez elég szörnyű. Ráadásul ezek a gyerekek nagy valószínűséggel felnőttként utálni fogják a leszbikusokat. Az jutott eszembe, hogy ha az ilyen szorult helyzetben levő nők összefognának, tudnának egymásnak segíteni, nemcsak lelkileg. Pl aki nem dolgozik, tud vigyázni a mások gyerekére is, aki dolgozik, az tudja ezt a szívességet viszonozni neki nem feltétlenül pénzzel, hanem mondjuk szintén szívességgel, vagy bármivel - valamit mindenki tud adni. Ezek nem új dolgok. Az emberek elszigetelődve sokkal kiszolgáltatottabbak, mintha összefognak.
A közelmúltban többször is bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk az összefogásra, és, hogy működhetnek így a dolgok - sőt csakis így működhetnek. Lásd hóvihar, árvíz. Egyre több helyen alakulnak meg a helyi csoportok által üzemeltetett gazdaságok. Arra hiába várunk, hogy majd a politikusaink segítenek rajtunk, csakis egymásra számíthatunk. Be kéne bizonyítani, hogy a nők is képesek az összefogásra, és férfiak nélkül is életképesek vagyunk."
Ha valaki szeretne a tagja lenni, írjon privit. A jelentkező valódiságát ellenőrizni fogom, a tagok védelme érdekében.
Természetesen nem kötelező, hogy anyuka vagy leszbikus legyél. Bárki beléphet, aki úgy érzi, bármi köze van a dologhoz, nyitott a problémára, úgy érzi segíteni tud.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!