Tudnának válaszolni a kérdéseimre, olyan ember/ek akik au pairként dolgoztak illetve mist is dolgoznak?

Azt tapasztaltam, hogy minél többet nyújtok, annál természetesebbnek veszik, annál több lesz a túlóra, pénz nélkül. Végül már csak napi 1 óra szabadidőm maradt.

Külön mostam a ruháimat, mert külön is laktam, a család panziójának egyik szobájában.

Mindig azt adtam a gyerekeknek, amit kértek, még ha nem is értettem egyet a menüjükkel. A két éves kislány pl. minden nap ezt kapta: reggelire egy tányér reggeliző pehely, ebédre üveges bébiétel, vacsorára is egy üveges bébiétel, utána joghurt. Semmi szilárd, semmi gyümölcsös. A nagyobbik kislányt 3,5 éves létére nekem kellett kanállal etetnem.

A nagyobbik kislány elég csintalan volt, mivel rajtam kívül senki sem foglalkozott vele. Ha agresszívvá vált, elkaptam a lábát, ha rúgott, a kezét, ha ütött, és a szobájába küldtem. Azt utálta, nem szeretett egyedül lenni.

Kétszer ettem a családdal, amikor étterembe mentünk, máskor nem.

Szabad bejárásom volt a konyhába.

Tavaly nekem is volt bejárós bébiszitterem, szabad bejárása volt a konyhába. Mondtam neki, hogy bármikor főzhet magának kávét, vagy volt, hogy én adtam neki, mikor amúgy is főztem magamnak. A gyerekek kajáját sosem ő határozta meg, hanem otthagytam készen a hűtőben, és mondtam, hogy ezt kéne majd odaadni.

Kizárt, hogy valaha megcibálta volna a gyerekeimet, nem tudnám róla elképzelni. Mindig megtalálta a hangot a fiúkkal, szerették is a gyerekeim.