Nagyon kivagyok lányok, nekem volt abortuszom a nyáron, és ma elhagyott a párom. Mit csináljak?

23:53-nak

Ez egy vicc? Ugyan már miért ne lehetne jó ember az, aki a gyerekeket nem szereti? A nem szereti és a gyűlöli nem azonos fogalmak, ne tessék átesni a ló túlsó oldalára! Ha mindenki szeretné a gyerekeket, akkor nem lenne annyi kitaszított, állami gondoskodás alá vont, nem anyagi okok miatt veszélyeztetett, éheztetett, rendszeresen vert, sőt kínzott kisgyermek ebben az országban, hanem mindenki csecsemőgondozó, óvodapedagógus, tanár, stb. akarna lenni. Kedves Hölgyem! Maradjunk a realitás talaján.

Kedves Uram (feltételezem, hogy Úr)!

Mivel mindvégig én beszélgettem a Kérdezővel (a "már bocsánatot kérek" kezdetű hozzászólást kivéve), ezért az egészet tessék elolvasni+utána gondolni egy nagyon elfeledett közmondásnak: ki virágot szereti, rossz ember nem lehet. Nos, ha nem szereti... És hol van egy gyerek a virágtól?

Más: ismerkedéskor első kérdés: szereted-e a gyerekeket? És ha nagyon imponálni akarunk, azt válaszoljuk: ó, hát persze, nagyon is, én családcentrikus vagyok, stb.

Éhező gyerekek? Na azokat nem szerették (hacsaknem szülőkön kívül álló okok miatt lettek éhezők). És? Azt ki mondta, hogy annak nem születik gyereke, aki nem szereti a gyerekeket? De! Mint látjuk, jó szülő nem lesz belőle. Egyéb kérdés?

Én is kikérem magamnak, hogy aki nem szereti a gyerekeket az jó ember nem lehet! Aki kidobja az árvaházba az tényleg nem mindig jó ember, de a nem szeretés nem egyenlő azzal, hogy ártunk a gyereknek, csak nem szeretjük, nem aranyos, nem érdekel, nem szülünk. Ettől nem lesz senki rossz ember! Aki meg árt a gyereknek, az amúgy sem jó ember. Én sem szeretem őket. De ettől nem vagyok rossz ember. Csak nem akarok és kész pont. Kinek ártok ezzel? Más meg azt nem szereti ami nekem az életem.

Azért mert valaki elhagyja a párját még nem rossz ember! Nem, akkor sem ha van valahol gyerek a dologban (mert a gyerekmániások sajna ezt képzelik, ha valahol gyerek van ott halálos bűn is). Engem is elhagytak amikor én szerettem az illetőt. De megfogadtam, hogy sosem fogom utálni és gyűlölni, és egy rossz szavam nincs, és amikor a barátaim a mesém hallatán szídják, én állítom le őket. Ez egyrészt azért van, mert "csak azért is", másrészt meg azért mert még nem volt közömbös amikor elváltunk. Én is hisztis voltam és semmi nem tetszett és nyafogtam és bántottam és nyúztam... Sosem könyörögtem neki, egyszer bocsántot kértem, de megalázkodni nem szabad. Elismertem a hibáim, és megpróbáltam javítani rajta nélküle is. Ha találkozunk kedvesen és normálisan bántam vele de nem úgy mint akin látszik, hogy a visszaszerzésért tesz mindent. Elfoglaltam magam, találam új érdekes dolgokat. Aztán később már gondoltam rá folyton. Pedig én minden nap egy légtérben voltam vele.

Semmiképp nem akarlak megbántani, de mindenkinek megvan a joga hogy ne akarjon gyereket. Nem mondtad, hogy tervezett volt, így gondolom becsúszott. Akkor igaz vigyázhattatok volna jobban, de senkit nem lehet azért büntetni, hogy nem akarja a gyereket (ugya ha nem tervezték akkor nem lehet azt mondani, hogy ha ,már beleegyezett akkor vállalja). Miért kéne neki ezért megbocsájtani? Mi rossz van abban, hogy még nem akar gyereket? Evvel nem kötelez arra, hogy ne tartsd meg, viszont te sem kötelezhezted őt arra, hogy maradjon veled, és tartson el mert te meg akarod szülni. Szóval azért nem volt szép büntetni neki meg nem volt szép zsarolni de ez már a múlt... Neked eszedbe se jusson, hogy gyilkos vagy!