Csak a baba és semmi más? Miért fordul ki mindenki önmagából?

nyilván nem áll meg az élet a gyerek mellett.

hidd el ez változni fog,csak még nagyon pici a gyerek,na meg máris ott a kistesó a pocakban.

ha majd neked is lesz babád neked is ő lesz az első és majd akkor emlékezz erre a kérdésre.

el se tudod hinni hogy mi öröm egy kisbaba és hogyha eddig azt hitted nem tudsz szeretni senkit jobban ennél vagy annál,akkor majd rá nézel a kisbabádra és majd azt mondod de igen :)

Nagy öröm egy kisbaba persze, de ugyanakkor iszonyatosan le is tudja szívni az ember energiáját, épp ezért kell, hogy néha az embernek legyen pár gyerekmentes órája, hogy feltöltődjön.

Ráadásul a legnagyobb ostobaság, ha eztán csak a gyerekének él, hiszen így elveszlik az eredeti, önálló személyisége.

Az ilyen anyák szoktak később rátelepedni a kamaszodó gyerekeikre, nem tudják elfogadni, hogy a kicsikéjük felnőtt, kétségbe vannak esve, hogy eztán mit kezdenek a sivár életükkel, hiszen teljesen eltűnt a gyerek előtti igazi énjük.

Édes Istenem, hol lehet ilyen ragaszkodó barátnőt találni?

Szerintem ne erőletsd ami nem megy. Igazából te is tudod mit kell tenned, cask még hozzá kell szoknod a gondolathoz.

Sok hálátlan ember van, ő is cask egy a sok közül. Majd akkor ébred fel, ha már visszafordíthatatlan less, de remélem akkor elküldöd a picsbe.

Azokból, amiket leírtál, nekem nem az jött le, hogy belebetegedett volna az anyaságba, semmi szokatlan, vagy kóros dolgot nem csinált. Egyedül az furcsa egy kicsit, hogy nem a saját nevét használja, ezt nem igazán értem, milyen nevet használ helyette?

Van, aki szül egy gyereket, és ugyanúgy él tovább, mintha gondtalan kamasz lenne, bulizik, plázázik, barátnőzik állandóan, a gyereket meg folyamatosan lepasszolja, de nem ez a követendő példa, és szerencsére nem mindenki ilyen.

Ha az embernek gyereke lesz, akkor igenis egy időre a feje tetejére áll az egész világ, átalakulnak az értékrendek, és bizony ideiglenesen a gyerek körül forog minden, és ez így van jól. Ilyenkor ő lesz a legfontosabb, teljesen természetes, hogy az anyukának a gyereke a központi téma, hiszen körülötte forog az élete, kitölti minden idejét. Ezt el kellene fogadnod. Persze lehet és néha kell is mással foglalkozni, de picike még az a baba és már jön a kistesó is, nem várhatod el, hogy úgy csináljon, mintha mi sem történt volna, csak mert neked még nincs gyereked. Finoman terelgetheted őt más irányba, kezdeményezhetsz beszélgetést másról, gondolom csak nem vág a szavadba, vagy szól rád, hogy nem szabad másról beszélgetni. Ha nem tudod elfogadni, hogy ő anya lett és most számára ez a legfontosabb dolog, akkor kerüld a társaságát, bár úgy gondolom, hogy ez esetben nem is állt ő olyan közel hozzád.

Nem az a baj, hogy a gyerek az első. Hanem az, hogy ő a 2-3-4. is.

Kérdező, hagyd a pitsába! Majd amikor 1-2 év után megzizzen a dackorszaktól, majd jól jönne neki egy gyerekmentes óra, a barátnővel pl. majd pattintsd le elegánsan, hogy már van más programod.

Plusz még, ha a gyerek 3-4 évesen oviba kerül egész napra, majd iskolába, és suli után nem anyához fut haza, hanem a barátokkal csinál programot, akkor anyuka, aki totál "belebuuzult" a gyerekébe, majd néz, mint a vett malac, hogy akkor ő most mit kezdjen magával. Majd jól jönne akkor, ha lenne valaki, akit előrángathatna a semmiből, csak általában ekkorra a régi bnők már felszívódtak.

Szóval csodálatoskiséletke-pocaklakó-életemszerelme ide vagy oda, az emberi kapcsolatok igenis fontosak, akár van az embernek gyereke akár nincs, mert pl. nmem kétévesed fog munkát szerezni neked, ha már senkinek nem kellesz kisgyerekesként, nem a kétévesed fog kölcsönadni, ha megszorultál, nem ő fog segíteni a költözködésben, nem ő fog a kórházba vinni az éjszaka kellős közepén, stb. Hanem a barátok, a rokonok, a férjed. Akiket ha a kistünemény miatt letojsz évekig, akkor szívfájdalom nélkül fognak neked nemet mondani.