Van még rajtam kívül anyuka, akinek nem a szíve csücske a játszóterezés?

Én sem szerettem a játszóterezést sosem. Ettől függetlenül olykor lemegyünk, de nekem az kínszenvedés. Inkább sétálunk, elmegyünk kirándulni, ha már úgyis itt van egy ugrásra a Mecsek, busszal fel lehet menni :) De ide, a környékbeli játszóterekre elég ritkán megyünk. Ha rajtunk kívül nincs ott senki, akkor engem speciel megesz az unalom, mert ott a gyerek tökéletesen lefoglalja magát ideig-óráig, aztán ennyi. Ha meg vannak ott más anyukák is, akkor szintén tök unalmas az egész, plusz még hülyén is érzem magam, hogy én ülök egyedül, ők meg trécselnek. Pedig amúgy kimondottan beszélgetős, barátkozós ember vagyok, de ezzel a szülői szereppel nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen más szülőkkel nem tudok normálisan beszélgetni. Még talán leginkább a nagymamákkal jövök ki, magam sem tudom, miért.

Tényleg, a nagyszülők sokkal jobb fejek. Talán azért, mert ők a gyerekre figyelnek.

Anyám is gyűlölt jópofizni, ezt tőle örököltem. Csakhogy a Nagyi azon szerencsés helyzetben volt, hogy bölcsődei gondozó néni volt, így mi mindig "játszótéren" voltunk. Majd később az óvodában is ott volt. Félreértés ne essék, a gyerekeket imádja, csak a szülőkhöz nincs túl sok kedve (ahogy nekem sem).