Van még rajtam kívül anyuka, akinek nem a szíve csücske a játszóterezés?

Mi sem járunk játszótérre, csak sétálni.

A játszótérre akkor megyünk, mikor homokozni akar, de az ritka.

A lányom még kicsi, de már előre rettegek, mit csinálok, ha ő szeretni fogja a játszóteret.

Muszáj leszek párszor elvinni, hogy lásson, tapasztaljon ilyet is, de igyekszem majd a lehető legminimálisabbra szorítani ezeket az alkalmakat, azt is inkább akkor, ha senki, vagy csak 1-2 ember van ott.

Amúgy sem vagyok az a cseverészős fajta, nem szeretek semmiségekről beszélgetni olyannal, akit nem ismerek csak azért, mert "így illik" és tartok a sok neveletlen gyerektől akikre nem is figyel az anyja, de bezzeg én rá nem szólhatok, mert akkor a radarja kiszúr és mégis egyből ott terem.

Bocsi, hogy off. Én imádom a játszóteret. Mindjárt a házunk mellett van. Nagyon sok anyukát ismertem ott meg. A környékünkön egyszerre nagyon sok hasonló korú baba született. Teljesen mások vagyunk, nemzetiség, iskolázottság, viselkedés, stb. tekintetében. Mégis nagyon jól összeszoktunk. Gyerekeink most lesznek 2 - 2,5 évesek, kezdetben csak róluk beszélgettünk, de mára már tényleg igazi barátnők lettünk. Segítünk egymásnak amiben csak tudunk. Nem ritkaság, hogy amíg valakinek el kell intéznie valamit, addig a többiek vigyáznak az ő gyerekére is. Mi alkotjuk a játszótér magját. Minden játék megy a közösbe, így irigység kilőve. Az viszont szabály, hogy senkitől nem vesszük el azt, amivel épp játszik. Közös megegyezéssel rászólunk egymás gyerekeire is. Ha idegenek jönnek próbálunk nyitni feléjük, de ha nem igénylik nem akaszkodunk rájuk. Nagyon szerencsésnek tartom magam ezért a kis társaságért :-)

Ezt csak azért írtam le, hogy ne álljatok annyira negatívan hozzá, lehet nektek is sikerül bekerülni egy jó kis társaságba.

Hát ez édes!:) Nem tudom, hol van, Magyarországon egyáltalán?

De viccen kívül, amit leírtál, itt megvan belőle a játszótér magja, a klikk, akikhez szólni se lehet, még vissza se köszönnek néha. A játékaik közösek, bármelyik gyerek játszhat vele, csak az nem, aki nem közéjük tartozik.

Jelen! Én egyenesen rosszul vagyok a padon ülő pletykáló anyukáktól, akik le se sz*rják a gyereket, mert csak egymással vannak elfoglalva. Egész nap ott ülnek, a gyerekek már szenvednek, unják, éhesek, nyűgösek, de hát az anyukáknak kell a szocializálódás. De persze úgy adják elő, hogy csak a gyerek érdekében teszik. Nem tudnak otthon mit kezdeni magukkal, nem tudnak játszani a gyerekkel, csak akkor érzik jól magukat, ha kicserélhetik egymással az új pletykákat, és jellemzően az épp nem ott lévő anyukákat pletykálják ki.

Tudom, hogy ez általánosítás, és biztosan akadnak kivételek, de én nagyrészt eddig csak ilyenekkel találkoztam. Ezért ha tehetjük, nagy ívben kerüljük a játszóteret, szerencsére a kisfiam sem nagyon igényli, és tudunk szervezni ennél tartalmasabb programokat is.