Anyukák! Miért ti vagytok megsértődve, ha egy 3. személy rászól a rendetlenkedő, tutuló gyerekre?
NEM provokációnak szánom.
Nemrég voltunk színházban, egy átlagos előadáson. Erre megint (mert nem első eset) azt kellett hallgatnom, hogy páf gyerek megállás nélkül ordít, az anyjuk meg magasról tojik rá. Aztán egy idősebb bácsinak elege lett, és rájuk szólt erélyesen, hogy vagy befejezik, vagy menjenek ki.
Erre az anyuka vérig volt sértődve, hogy hogy merészel valaki az hibátlan gyerekére rászólni. Szünetben egymással ordítoztak, majd anyuka a gyerekével hazament.
De nem csak ez volt az egyetlen eset.....hasonló volt már velem étteremben is.
Miért, kérdezem, MIÉRT esik sok anyukának nehezére rászólni a rendetlen vagy tutuló (esetleg mind2) gyerekére, hogy ha már egyszer elrángatta magával? (3-6 vagy néha 8-10 évesek)
Miért az anyukák vannak megsértődve, ha valaki rájuk szól, mert igenis irritáló a tutulás?
Nem vagyok gyerek ellenes, sőt, szeretem a gyerekeket, de éppen az ilyen helyekre sosem hoznám el, mert tudom, hogy nem élvezi, nyűgös lesz.
Miért kell megsértődni, ha valaki elmondja az igazat?
Mint egy dackorszakos kétéves anyukája:.........hatásszünet
Tökéletesen egyetértek veled!
Sajnos vannak olyan időszakai a gyereknek, hogy "alkalmatlan" arra, hogy színházba, vagy étterembe menjünk vele. Mostanában próbálkozunk újra.
Sajnos volt már példa, hogy tutuló gyerekkel kellett végigmennem a városon, bolton. Mocskosul kellemetlen.
Az utolsó ilyen élményem akkor volt, mikor el kellett mennem bölcsességfogat húzatni. A férjem elkísért, de utánna rögtön szaladt dolgozni, szóval lüktető sebbel, nyálzó szájjal rángattam a vasútra. A kiscsaj meg kitalálta, hogy ő márpedig bemegy a szökőkútba.
Hát kaptam hideget-meleget, mert annyit láttak, hogy a gyerek be van pöccenve, én meg rohannék a vonatra.
Én nagyon szeretem a gyerekeket, és korukból kifolyólag sok mindent hajlandó is vagyok elnézni. Viszont a szülőnek már nem, elvégre ő már felnőtt, az ő dolga figyelni a gyerekre, és arra is, hogy a gyerek másokat ne zavarjon, ha ez megoldható.
Vittem már a fiamat színházba, sőt, könnyűzenei koncertre is (nem színpad előtt ugrálósra, hanem olyanra, ahol ülni kellett), de minden esetben úgy voltam vele, hogy ha nem élvezi, ha ficereg, ha hangoskodik, akkor hazamegyünk, mert értelemszerűen addig bírta. Többször volt, hogy csodálkoztak, hogy ide vagy oda elviszem a gyereket, de utána mindig odáig voltak, hogy mennyire élvezi ez a gyerek a zenét, vagy a táncot, vagy akármit, és mennyire észre sem lehetett venni, hogy ott van. De számomra egyértelmű, hogy ami nem kimondottan gyerekprogram, oda csak addig a határig viszem el, amíg a felnőttek szórakozását nem zavarja.
Nyilván nekem sem esne jól, ha idegen rászólna a gyerekemre, de pont ezért mindent meg is teszek, hogy az ilyen eseteket elkerüljem.
Mert lehet hogy a szülő szereti a színházat, de nem hiszem el hogy valaki miért nem képes észrevenni hogy az nem 6 éveseknek való program?Tlaán pont az a cél hogy a gyerek később is utálja...mindegy....nem tudom ha az én gyerekem ordítoznak, mégh anem is ilyen csendigényes helyen, de akárcsak egy buszon, tuti sülne a pofám, és teljes erővel nyugtatnám... vagy megpróbálnám elterelni a figyelmét....de ezek az anyukák cska ülnek mellette..."Igen sír a ggyerekem, igen meg ordít is, gondod van vele,"
Mi az Isten ez?
Én nem értem ezt a gondolkodásmódot, hogy mindenre ráfogják, hogy "még gyerek, hadd csinálja".
Láttam olyan jelenetet a cipőboltban, ahol a kisgyerek leszórt mindent, anyuci rá se bagózott, de amikor a biztonsági őr kihajította őket (mert figyelmeztette őket 5-ször) akkor anyuka volt megsértődve, és kiakadva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!