Az normális, ha 14 évesen gyereket szeretnék? (bővebben lent)

Tanulj, szórakozz stb. Azzal foglalkozz ami most van. Még nem tudod mivel jár egy gyerek felnevelése.:)

Te babázni akarsz, nem nevelni. A gyerekvállalásnak van árnyoldala is: sok-sok szomorúság, aggódás, magány, türelmetlenség, bezártság, veszekedés... Ehhez kell felnőni igazán, egy babát bárki be tud pelenkázni, bárki meg tud etetni, bárki tud vele játszani. Hiába szülsz gyermeket, ha 1 hét múlva lelkileg összetörsz, mert nem készültél fel a rossz dolgokra. Persze emiatt nem kéne téged kiközösíteni, bár ha csak ez a témád a beszélgetéseknél, elhiszem, hogy másokat zavar. Annyi jó dolog fog még veled történni, hogy el sem tudod képzelni! Ne sürgesd az időt, így is olyan hamar elmegy. :(

Nem mondom,hogy ez nem normális dolog,de még elég messze vagy attól,hogy tényleg édesanyává válhass,így csak magadat szenvedteted vele. A gyermeknevelés nagyon nehéz dolog. Te sokkal kisebb dolgokat fogsz óriásinak megélni,mint például a középiskolás évek,érettségi,főiskola,az első szerelem,az első munkavállalás és sorolhatnám.

Egy hét múlva meg még a gondolattol is viszolyogni fogsz. Egyébként amíg nem vágsz bele élesbe, addig nem baj. De hidd el fogsz még változni. Én 16 évesen akartam, kb két hónapig. Aztán nem jött meg és majdnem frászt kaptam. (Szerencsére nem volt gond) Jó lecke volt visszont. 20 évesen szültem.

én is így vagyok vele, de én az árnyoldalakkal is tisztában vagyok (nem, nem úgy, h jaj, majd biztos egy picikét fáradt leszek, meg majd nyüszög a gyerek), hanem a valósággal, rengeteg könyvet olvastam, édesanyámmal is rengeteget beszéltem, és ha nem is vágyom áhítattal a kakis pelusokkal, büfiztetésekkel, ringatásokkal átvirrasztott éjszakákra, fáradtságra, stb, nem ment el tőle a kedvem. nekem is volt már nem-jött-meg-a-havim pánikom, tesztet is csináltam, halálra voltam rémülve, hiába védekeztünk mindig. úgy voltam vele, ha ez most pozitív, én kiugrok az ablakon. mióta nemi életet élek, beállt egy egyensúly: még mindig nagyon vágyom a kisbabára, de már nem olyan sürgetően, ki tudom várni a húszas éveimet. szerencsés vagyok, a párom is ilyen babamániás, már a leendő picink neve is megvan. :) kedves kérdező, nagyon ajánlom neked vicki iovine barátnőim a terhességről és barátnőim az anyaság első évéről című könyvét. vidáman, humorosan írja le azt, ami majd rád vár, jót és rosszat egyaránt, én nagyon élveztem őket olvasni :).