Ez lehet szülés utáni deprsezzió? Vagy ezt minden anyuka átéli?

Ez nem szülés utáni depresszió!

Elszoktál a társasági élettől,egyszerűen ez a helyzet.Ami nem jó,mert a gyerekeidnek is szüksége van kapcsolatokra,térj vissza kicsit az életbe,menj el sportolni,hívd fel a barátnőidet,hogy most ráérsz,menjetek el kávézni,a szülőkkel az oviban próbálj meg társalogni egy kicsit,a játszótérről pedig gyűjts anyuka ismerősöket.Először kicsit biztos furcsa lesz,de majd belelendülsz,neked sem jó hosszabb távon minden felnőttől.

3-mas vagyok:

Az utolsó mondat az akart lenni,hogy neked se jó hosszabb távon,ha elzárkózol minden felnőttől.

ez egyfajta beszűkült tudatállapot, ahol nem is akarsz nyitni a külvilágra, mert elvagy a te saját biztonságot adó világodban a gyerekeiddel, akik felnéznek rád, akiket nevelgetsz.

míg a felnőttek világában nem iylen egyértelmű a helyzet, vannak konfliktusok, játszmák, kudarcok, meg kell felelned, hiszen nem automatikusan fogadnak el, mint a kisgyerek az anyukáját. mindenképp járj emberek közé, mert ez a burok, amivel körülbvetted magad, nagyon komoly gátló tényező és borzasztó romboló hatású.

amúgy megértelek, tudom, h milyen ez és mennyire fokozatosan alakul ki. én még csak várandós vagyok, de annak 7 hónapja alatt is éreztem, h rengeteg olyan program van, ami helyett a szívem mélyén szívesebben tévéznék az ágyból itthon. az, h mi történik pl a munkámban, a legkevésbé sem érdekel, de erőszakkal elolvastatom magammal ezeket a cikkeket és haladok az idővel,mert olyan ágazatban dolgozom, ahol fél év alatt szinte behozhatatlanul le lehet maradni. régen őrülten érdekelt, most nehezemre esik tartani a lépést.a híreket is kevésbé hallgatom, némiképp én is zárok a külvilág felé és bár ez valahol érthető, néha azt érzem, h ha nem figyelnék tudatosan oda arra, h ne menjek túl egy határon, akkor bizony könnyen elszigetelném magam és a net-tv-telefon-férjem négyszögében ellennék hónapokig.

Szia! Én még annyit tennék hozzá az előttem leírtakhoz, hogy az a helyzet, amiben most élsz, nem állandó, változni fog, mert a gyerekek pikk-pakk megnőnek, bontogatják majd a szárnyaikat, nem lesznek mindig 2 éves, anya körül forgolódó babák.

Nekem is van hasonló problémám, de próbálok tenni ellene. (pl. sokszor nincs kedvem játszótérre menni, inkább sétálgatnék a 2 éves gyerekkel, csak akkor ő is kerülni fogja a társas kapcsolatokat, ezért fogamat összeszorítva, kedvesen mosolyogva megyek.)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne élvezd ki ezt a gyönyörű időszakot, amikor még picik és sokat lehettek együtt, de ha teljesen leépíted a kapcsolatot a külvilággal, akkor bajban lehetsz később, amikor mondjuk tizenvalahány évesen inkább a barátokkal lógnak, majd később kirepülnek a fészekből, és Te "egyedül" maradsz.