Akik pár hónap után bölcsibe adják a gyereküket számolnak azzal, hogy majd őket is otthonba adja a gyerekük öreg korukra?

Kedves Kerdezo. Elore leszogezem, hogy nem akarok bunko lenni es serto, csak leirnam ,hogy en hogy latom a dolgokat arrol, hogy a vilag minden tajan(nyugaton is) elo nok nagy reszenek az alma otthon maradni a gyerekkel 3 eves koraig

Eloszor is szornyen makacs egy emberke vagy :)

SZabalyok

1.A kerdezonek mindig igaza van

2. Ha a kerdezonek meg sem lenne igaza akkor automatikusan az elso szabaly lep eletbe :)

Na de viccet felreteve:

"akik nyugatot majmolva mondjuk már 4 hónaposan azt csinálják"... akitol ez a kerdesed felvetodott ,o nem nyugatot majmolja,hanem konkretan ott is el! A masik, nekem nagyon ugy tunik , hogy Te meg nem eltel kulfoldon...probald meg! Nem egy ket honaprol beszelek, hanem koltozz oda ororkre. Vegyel autot, hazat es szulj gyereket. mindjart rajonnel ,hogy azert kulfoldon sem kolbaszbol van a kerites.(gondolom ezt hiaba mondom, Te akkor is ragaszkodni fogsz az elkepzelesedhez kulfoddel kapcsolatban.)Az elozo kerdesben sem arrol volt szo , hogy ha mar a lehetoseg megvan, ne maradjon otthon a kerdezo a gyerekkel, hanem az, hogy ha muszaj akkor menjen dolgozni. A kulfoldon elo valaszolo pedig csak elmondta, hogy ha kulfoldon nem hal bele a gyerek hogy 4 honaposan bolcsibe menjen, akkor ha muszaj akkor a kerdezo is beadhatja bolcsibe az egy eves gyereket. Szoval amig Magyarorszagon csak akkor kell 3 ev alatt bolcsizni ha a szuloknek a gyes es csp mellett MUSZAJ, addig kulfoldon(ahol kolbaszbol van a kerites :) )nincs se gyes , se csp. Konkretan ahol en elek, a no kap 1 havi fizunak megfelelo osszeget a gyerek szuletesekor es ennyi. Es ez a legtobb kulfoldi orszagban igy van. Szoval a lenyeg a lenyeg,hogy ha menni kell hat menni kell. Es kedves kormanyunk gondoskodi arrol, hogy elmeletileg 3 ev az otthonlet a babaval, addig gyakorlatilag mar nem

Én kicsit már elcsépelt tartom ezt a "gyerek első 3 éve a legfontosabb, addig otthon kell vele lenni" történetet!

Én úgy látom,hogy nem az lényeg,hogy jár-e mondjuk bölcsibe, hanem,hogy érezze, szeretik az anyukája. Ezt bölcsi ide vagy oda, lehet éreztetni, attól még igenis kötődhet ugyanúgy az anyukájához, mint az a gyerek, aki 3 éves koráig otthon volt.

Anyósom 6 hónaposan kénytelen volt beadni a férjem bölcsibe! Semmilyen hatását nem érzékelem a viszonyukban. Imádja, szereti, tiszteli az anyukáját!

Elég sok családot ismerek, ahol anyuka otthon volt 3 éves koráig a gyerekkel, de kötődés és szeretet nuku!

Az meg,hogy nem az anyagiaktól lesz boldog, részben igaz! És talán még,ha egy ekkora gyerek fel sem fogja, az sem mindegy,hogy a szülő,hogy áll hozzá. Mert le lehet nyugodtan hurrogni, de úgy gondolom,hogy ha egy szülőnek állandóan szűkölködni, számolgatni, lemondani kell, akkor nem feltétlenül lesz boldog, ami igenis rá tudja nyomni a bélyeget az életükre!

A baráti körben is van egy pár, akik nagyon cukin mindig hangoztatják,hogy a boldogsághoz nem pénz kell, de látom a sóvárgó tekintet, ha esetleg valamelyikünk megenged e fodrászt, egy vacsorát, vagy egy kirándulást magának!

Én 1 éves koromtól bölcsis voltam, mert anyukám visszament dolgozni. Nem tervezem, hogy otthonba adnám ezért anyukámat. Elég beteg gondolat Kérdező.

A pénz pedig igenis kell, álszent frázis puffogtatásnak tartom ezeket a "szeretet a legfontosabb", "a pénz nem számít" stb. kijelentéseket.

Csak az a baj, hogy akinek nem keres úgy a férje hogy el tudjon tartani 3-5 embert, az nem teheti meg hogy feladja a munkáját. Mert szép és jó, hogy ápolom az anyukámat, csak ha közben a gyerekem max könyvől ismeri a gyümölcsöt meg a húst, akkor mégsem biztos hogy nyugodtan alszok...

Nem értem, miért nem lehet elfogadni más véleményét. Én 8 hónaposan kerültem bölcsibe. Anyukámnak szar volt, azóta is mondja mennyire haragszik apámra (hosszú történet). És itt is kiderül, hogy ez főleg az anyának rossz (nem látom felnőni, nem nekem mondja az eslő szavakat stb), nem a gyereknek.

Anyukámmal harmónikus a kapcsolatunk, ott volt velem amikor szültem, bármit meg tudunk beszélni. Amikor elköltöztem 200 km-re volt olyan hogy megjelent a munkahelyemen, mert "furcsa volt a hangod a telefonban", és olyankor tényleg mindig volt valami bajom.

Egyébként pedig - akinek nem inge, ne vegye magára - de sajnos sokan vannak úgy hogy hüvelyi úton szültem, szoptattam, otthon voltam 3 évet, én vagyok a szuperanyu, más feladatom nincs is. Csak még van egy 20 év, amikor helyt kellenne állni anyaként.

Miért beszélünk mindig úgy a gyerekekről, mintha az ő kifejezett vágyuk és az anyai érzések rosszak lennének. Egy 2 éves már vágyhat bölcsibe, de az is lehet, hogy az Anyjára vágyik. Ha az előbbi, ne tartsuk otthon, ha az utóbbi, és bölcsibe adjuk, akkor az neki rossz. Pont, nem kell ezt túlmagyarázni. ..hogy a fejlődésére hogyan hat, az már függ a bölcsitől, ügyesebb,lelkiismeeretesebb mint Anyu vagy nem. Szocializáció szempontjából sokkal előrébb lesz, annak jó és rossz következményeivel együtt. Én itthon vagyok a 2 éves kisfiammal, nem tengek-lengek vele, sokkal fárasztóbb vele lenni, mint dolgozni, pedig saját cégem van, alkalmazotakkal, rengeteg ügyféllel, itthon, külföldön, sok pénzt kerestem, rengeteget dolgoztam, míg meg nem született. Most is megyek néha tanácsadóként PIHENNI. Ha kajára kellene a pénz, akkor bármikor beadnám bölcsibe, meg lehet érteni azokat, akik anyagi okok miatt így döntenek.

Másrészt én nem azért nem adtam be eddig, hogy majd öreg koromban gondozzon, szeressen, hanem azért, mert szeretem, jót akarok neki, nem számításból. Hiányzik a munka, akik meg beadják a gyereket bölcsiben, azoknak meg a gyerek hiányzik, mindenhol van kompromisszum, előny, hátrány. Elítélni valakit vagy győzködni nem lenne szabad.

Én bölcsis voltam, ennek ellenére nagyon visszahúzódó, csöndes és félénk gyerek. Még mindig nagyon ragaszkodom a szüleimhez, s a közelükben lakom, mert igénylem a társaságukat.

A testvérem nem volt bölcsis. Sokkal jobban csüngött az édesanyánkon eleinte, mint én. Most külföldön él. Vagány, laza srác, a jég hátán is megél. Sokkal függetlenebb, mint én.

A gyerekeimmel 3 évet otthon voltam. Imádják az ovit, haza sem akarnak jönni. Soha sem sírtak, még az első napon sem. Lazák vagányak, barátkozóak, sok-sok kis baráttal vannak körülvéve.

Az apukám bölcsis volt. Nála gátlásosabb, visszahúzódóbb embert nem ismertem. A kapcsolatteremtéssel gongjai vannak. Nem igen vannak barátai. Szereti a magányt, nem megy senkihez vendégségbe, nem szeret embereket felhívni telefonon.

A férjem, az anyukám soha nem voltak bölcsisek. Nagyon jó a szociális képességük, mindenkivel azonnal beszédbe tudnak elegyedni, vidámak és közvetlenek. Hatalmas baráti körrel vannak megáldva. Imádják az embereket, s ők is őket.

Ezek után nem vagyok biztos benne, hogy aki bölcsis, törvényszerűen jobbak a szociális képességei, s aki az anyjával van az első években félénk lesz. Az én családomban kimondottan fordítva van.