Akik pár hónap után bölcsibe adják a gyereküket számolnak azzal, hogy majd őket is otthonba adja a gyerekük öreg korukra?

9-es vagyok.

Ha valaha édesanyám olyan állapotba kerül, hogy nem tudja ellátni magát, akkor öregek otthonába fog kerülni. Természetesen nem azért, mert engem korán bölcsődébe adott. Nem tudom szerinted ilyen esetben mit kellene tennie a gyereknek. Ott kellene hagynom a munkámat, hogy otthon ápolhassam?

Én gyógypedagógus vagyok. Ezért kimondottan érdekel a téma. Rengeteget olvastam is róla. Amit leírok, nem azért írom le,hogy bárkit megsértsek.

Angliában és az Usában jellemző az, hogy korábban beadják a babákat bölcsibe. Dr. Lames Dobson a Fiúk nevelése című könyvében részletezi (Ő az Usában lévő problémákról ír), hogy miért is probléma az, hogy a gyermekeket korábban leválasztják az anyáról. (itt felsorol agressziót, pszichés zavarokat, stb.). Ellenzi, hogy a kicsiket korán bölcsibe adják. Mellesleg a szerző pszichológus.

Steve Biddulph: Hogyan neveljük a kicsiket című könyvében (Itt Anglia problémáit taglalja a szerző) arról ír, hogy Angliában az összes neveléssel és gyermekekkel kapcsolatos probléma arra vezethető vissza, hogy olyan korán bölcsibe adják a gyermekeket. Ő például ideálisnak a 3 évet tartja, hogy közösségbe adják a gyermeket. De még ekkor is csak 4 órára. A könyvének az egyik fejezetében azt taglalja, hogy hiába elit az a bölcsőde, a legjobb szakemberekkel ellátva, még akkor sem tud pótolni egy kevésbé jó anya nevelését. Mert a nevelők képtelenek egyszerre ennyi kicsi gyermek igényeit ellátni. Abszolút támadja az angliai rendszert. A szerző pszichológus.

Mivel 3 éves korig alakul a kötődés a gyermekek esetében, ez az időszak a legfontosabb, hogy a gyerek az anyjával legyen. Ha nincs anya, az apa vagy a nagyszülő is megteszi. Csak egy állandó személy legyen. HA ez nincs meg, akkor kialakulhat a gátolatlan, vagy a reaktív kötődési zavar. Itt a 3 év a meghatározó. Ugyanis a gátolatlan kötődési zavar esetében a folyamat visszafordíthatatlan, és nem gyógyítható.

De a témához szervesen kapcsolódnak Harlow és Spitz kísérletei is, melyek ugyancsak a korai kötődés fontosságáról szólnak.

Attól, hogy nyugaton valami szokás, még nem feltétlen jók, és követendők. Hiszen a saját szakembereik is támadják azt a rendszert.

Kis hazánkban-szerencsére- még hallgatnak az elismert szakemberekre.

Nem mélyedek el a témában, mert nem akarok untatni senkit.

Én megértem, hogy akinek nincs más választása, nem tehet semmit. Különösen igaz ez az Usára és Angliára. Az egy más kultúra.

Nekem is van két gyermekem. Én három évet itthon voltam velük. S az tartom a legjobbnak, ha az anya a gyermekével marad. De a bölcsi még mindig jobb az éhhalálnál. Aki nem teheti meg, hogy kicsinyével maradjon, ő se érezzen bűntudatot, mert neki nincs más választása. S ő is a lehető legjobbat hozza ki a körülményeiből.

"A gyereked meg nem az anyagiaktól lesz boldog."

Ez illuzio, es hulyeseg igy ebben a formaban, hasonlo, mint a sok, fontoskodo "okossag" a facebookon, amit unatkozo emberek posztolgatnak nap mint nap, ilyenek, mint aki szeret az elfogad ugy ahogy vagu, a penz nem boldogit, az igazi szeretet az,hogy...blablabla. Senki nem ertelmezi, tesz fel kerdest ezzel kapcsolatban, mert akkor lerombolna a valosagot. A gyerek reszben az anyagiaktol lesz boldog, mivel, ha nincs etel a szajaban, egeszsegugyi problemai lesznek, ha penz hianyaban nincs megfeleloen tartva, akkor szinten egeszsegugyi problemai, fizikai fajalmai lehetnek, csak az anyai olelesbol senki sem tudja kifizetni a szamlakat, a meleg vizet, a futest, az etelt. Ha jol van nevelve a gyerek, akkor felnott koraban o lesz buszke az anyjara, hogy par honap utan aldozatot hozva vissza ment dolgozni, azert, hogy mindent megadjon a gyerekenek.