Mi számít panaszkodásnak, mi az amit annak éreztek ha hallgatjátok más anyukától?

Gondolok itt arra hogy pl. az aggódásból vagy más anyukáktól való tanácskérés miatt felvetett gondok (másnak lehet tökéletes a gyereke és mindent elejétől tud de sokan nem így vagyunk!)is úgy "jönnek át" a másik félnek hogy minek panaszkodik? Múltkor a játszótéren (hol máshol) beszélgettünk 2 anyukával akik egy harmadikról mondták hogy hát annak is minek kellett a gyerek mikor folyton panaszkodik, én is ismerem a hölgyet, hallottam már beszélni és igazából csak nagyon bizonytalannak tűnik minden babás témában (altatásról evésről szokott kérdezgetni meg elmondani náluk milyen katasztrófa de ha egyszer TÉNYLEG gáz akkor mit meséljen, hogy minden tökéletes ha egyszer nem az?). Ezek után elgondolkoztam hogy múltkor én is meséltem a fiammal sétálás (ő 20 hónapos fut és rohan ÉS/VAGY lefekszik ez a két üzemmód van) "művészetét" biztos elkönyvelték hogy én is panaszkodok.

Szóval mit gondoltok, mi számít panasznak? Ha tapasztalatcsere miatt elmeséli hogy mondjuk nem tud altatni vagy beteg a gyerek és másnál hogy volt ez az is már panasz kategória?

És ha igen akkor mégis miből állhat kvázi idegenek között a beszélgetés? (hiszen az együtt játszóterezéstől vagy felszínes ismeretségből nem lesz barátság csak azért mert mindannyian anyukák vagyunk).