Mi a véleményetek arról, ha egy anya jobban szereti a gyermekét, mint a férjét/párját?

Ez egy totális baromság. Összehasonlítani a kettőt nem lehet. Én a férjemet IS ugyanolyan fokon szeretem mint a gyerekeimet. Nem eszköz és véletlenül sem csak egy mellettem élő valaki aki lecserélhető...

A gyerekeimet IS imádom, meg a férjemet IS. Nincs jobban vagy kevésbé , max. máshogy. 3 gyerekem van, köztük se tudnék választani, nagy hülyeség ezt így rangsorolni vagy ezen filózgatni...

Én inkább úgy mondanám, hogy máshogy szeretem a gyermekemet, mint a férjemet. A férjemet férfiként szeretem, tisztelem és szerelmes vagyok belé. A gyerekemet meg anyaként szeretem és felé egy nagyfokú felelősséggel is tartozom, illetve tartozunk mindketten. Teljesen természetes, hogy ha felsír a babám, akkor odamegyek hozzá, még akkor is, ha éppen beszélgettünk a férjemmel. Ez neki is természetes, sőt sokszor ő megy. Bizonyos szempontból mindkettőnknek a gyerek az első, de ez nem azért van, mert a másikat nem szeretjük, hanem azért mert a gyerek védtelen, nélkülünk nem tud létezni, folyamatosan ránk van utalva. A szükségletei is megelőzik a mi szükségleteinket. Teljesen természetes mindkettőnknek, hogy először a gyerekünknek biztosítunk mindent, amire szüksége van, még akkor is ha ez számunkra lemondásokkal jár.

Azt gondolom, ahol olyan probléma merül föl, hogy az anya elhanyagolja a párját a gyerek miatt, ott már eleve fölborult az egyensúly. Szerintem nincs olyan, hogy a nő nem törődik a férfival, mert ez olyan lenne, mintha a férfi is a nő gyereke lenne és várna a sorára, hogy miután a kisgyerekkel foglalkozott anyuka, foglalkozzon vele is. Szerintem olyan van, hogy a szülők nem törődnek EGYMÁSSAL. Ez soha nem csak az egyik fél hibája. Tisztelni kellene egymást (persze ha nincs miért akkor ez nem egyszerű). A terheket is közösen kell vinni. Ha a férjem sokat dolgozik, akkor nem várom el tőle, hogy segítsen a házimunkában, ha kevesebbet dolgozik, vagy szabadnapja van, akkor pedig neki természetes, hogy kiveszi a részét a gyerekkel való foglalkozásból (szándékosan nem azt írom, hogy segít, mert a gyereket és a háztartást is közösen vállaltuk). Ha mindenki teszi a dolgát és tekintettel van a másikra, akkor a felnőtteknek is lesz ideje, energiája egymásra.

Lehet valamit félreértettél, valamilyen szinten igen fontosabb. Pl. az utolsó egyetlen falat kenyeret a gyereknek adnám, az apja is. Hiszen érte mi tartozunk felelősséggel, míg egy férfi-nő kölcsönösen, egymásért.

Szerintem tényleg nem lehet fontossági sorrendet felállítani, mert annyira más.