Szerintetek "illik" ilyet csinálni? Hogyan lehet anyukákkal ismerkedni?

Én megpróbáltam, együtt szültünk, előtte nem ismertük egymást. Párszor találkoztunk tanácsadáson, nagyon örültünk, azt hittem, h kölcsönös a rokonszenv. Nem volt az, hívtam, h menjünk együtt játszótérre, ők nem tudnak, mert messze van. Azt gondoltam, h ez nem akadály, elmegyek értük kocsival. Ez sem tetszett neki. Ekkor kapcsoltam, mindegy, akkor majd találkozunk, na azóta nem is futottunk össze.

Egy másik anyukával együtt voltunk kórházban, ő már ment haza, amikor én befeküdtem, de látásból ismertük egymást, vele azóta is telefonálunk, időnként meglátogatjuk egymást. Nem lett mély barátság, de időnként beszélünk, és akkor jól érezzük magunkat.

Sztem nyugodtan szólíts meg valakit, akivel beszélsz pár szót, mint írtad, többet úgysem találkoztok. Esetleg először ilyennel próbálkozz, h ők mikor jönnek legközelebb.

Nem írtad, h mennyi idős a picúr, de meglátásom szerint a játszótéren is lehet barátkozni, az sem hiszem, h örök barátság lesz, de arra jó, h kimozduljatok, és egy kicsit beszélgess.

Szerintem illik. Hiszen az, hogy nem vagy szimpatikus neki, látszik már az első találkozáskor rajta, és feltételezem, hogy nem is beszélgetne veled sokáig, elmélyülten, mindenféle témáról, ha egyáltalán nem szimpatizálna.

Szerintem jó ötlet lenne felvetni, hogy "talán találkozhatnánk, és folytathatnánk a beszélgetést ott, ahol abbahagytuk...", szerintem nem lesz olyan anyuka, aki erre azt mondja, hogy inkább ne...

Mindenkinek kell a társaság, és sajnos nagyon sokan vagyunk olyanok, akikről lekoptak a barátnők... :( Többek között én is.

Én nagyon örülnék, ha valaki nekem azt mondaná, hogy szívesen lát egy játszós-beszélgetős délutánra...! (Egyébként velem már történt is ilyen, hihetetlenül örültem!)

Egyszer majd írd meg, hogy sikerült a "barátnő-szerzés"! =o)

én a lakásomra semmiképpen nem hívnám meg, de esetleg sétára igen.

bár én nagyon nem vagyok kezdeményező típus, inkább zárkózott.

pár hónap múlva a játszótéren könnyebb dolgod lesz :)

Én sétálni mentem az egyik anyukával. De nálunk úgy vettem észre szokás, hogy a kisgyerekesek ismeretlenül is köszöntik egymást. 2-3 alkalom után megy egy szól vagytok? kérdés és máris lehet dumálni. Ja, a baba-mama klub is nagyon jó erre.

De otthonra én sem hívnám elsőre, ki tudja kiben mi lakik. A séta azért semlegesebb terep-.

Szia!Hú,látom nem vagyok egyedül a hasonló kételyeimmel! :) Persze,ha belegondolsz biztosan több anyuka gondolkodik úgy,ahogy te is és lehet,hogy csak egy mosolyra várnak részedről.

Hééé,adom itt a tippeket :),közben pedig én is nehezen nyitok az új ismeretségre...félek attól ,nehogy "ráerőszakoljam" magam bárkire is,holott ő nem szimpatizál velem.

A lakásunkba nem szívesen hívnám a friss ismerőst,az kicsit feszélyezne.

A lakásra hívás szerintem sem jó ötlet, inkább a közös séta! Akár úgy is, hogy ott a tanácsadáson megbeszélitek, hogy megvárjátok egymást, vagy másnap, stb.

Csak bátran!! Ha nem vagy szimpatikus, úgyis elutasít, de biztos, hogy lesz olyan, aki örülni fog a kezdeményezésnek, hiszen sokan vagyunk ilyen helyzetben!

Hajrá :)