Miért szerethetnek engem a kisgyerekek ennyire? Szimpatikus vagyok nekik?

Én, lány létemre,nem vagyok annyira oda a kisgyerekekért,ha meglátok egyet "jaaaajjj deee cukkiii vegyük fel,pusziljuk meg". Persze szeretem őket.Majd én is szeretnék gyereket ha eljött az idő (még csak 20 éves vagyok).

Viszont amit észre vettem,hogy sokkal jobban szeretnek vagy kötődnek hozzám,mint egy olyanhoz aki ajnározza őket.

Egy eset:

Unokahúgom 3 éves és én hogy is mondjam nem kezelem gyerekként,hanem rendes hangnemben beszélek hozzá,persze egy picit lágyítok a hangomon,de nem túl észre vehetően.Unokahúgom állandóan az én kezemet akarta fogni sétánál,meg voltunk medencézni (tavaly nyáron) és folyamatosan rajtam "lógott".Húgom egy bnője is ott volt és annyira ajnározta a gyereket,hogy kb menekült előle és mindig hozzám :D hát jót nevettem..

Sok kisgyereknél ez van,vagy pedig csak rájuk nézek és kösszenek nekem (ha tud már beszélni) vagy integet és mosolyog.Egyszer egy anyuka megjegyezte,hogy a családon kivül más emberekre nem mosolyog vagy nem integet.

Rendelkezhetek akkor vmi kisugárzással ami a gyerekeknek szimpatikus? Ennek örülök,de furi :)

(mellékesen, bár nem ebbe a témába tartozik, de leírom:

a kutyák és a macskák is állandóan oda jönnek hozzám,a macskákat pedig kifejezetten nem szeretem,ennek ellenére dörgölődik az összes hozzám.

Osztálytársam félős kutyája 10 perc alatt elfogadott és engedte magát megsimogatni,osztálytársam azt mondta 2 éve van náluk a kutya,de a családból csak két ember tudta megsimogatni én meg 10 perc alatt elértem,hol ott sose találkoztam a kutyával :D )

örülök,hogy ilyen jó a kisugárzásom,de néha hihetetlen :)