Anyai szívvel/ésszel melyik munkahelyet választottátok volna?

Kár ezen rágnod magadat, csak a lelkiismeret furdalást generálod magadnak.

Én is a második munkát választottam volna, mert fontos, hogy hosszú távon biztonságban legyetek anyagilag (már amennyire manapság lehet, de az első verziónál mégis jóval biztosabbnak tűnik ugyebár). Tudom milyen a filléreket tologatni és azon agyalni, hogy kaját vegyek vagy cipőt a gyereknek... :(

Mivel a kicsid a mamival van, legalább az nem nyomja a lelkedet, hogy kényszerűségből és anya-hiányt tetézve új helyre kéne beszoknia. Nem mondom, nyilván vannak előnyi is a bölcsinek, meg a muszáj is nagy úr tud lenni és az enyémek is bölcsisek voltak mindketten és sok jó oldalát tapasztaltam meg ennek is. De azért a mamával lenni is bizonyára jó, legalábbis abban a kezdeti időszakban, míg megszokjátok ezt az új felállást!

Mert belerázódtok majd, efelől nincs kétségem! :) Fél 6 körül otthon vagy, még egy jót játszhattok vagy sétálhattok vacsiig-fürdésig, és maximális odafordulást nyújthatsz a kicsidnek! ÉS azért egy 2 éves már elég nagy ahhoz, hogy megértse és elfogadja, hogy muszáj dolgoznod napközben. Én az enyéimen megtapasztaltam már ezt, és hidd el, ha a gyerekek érzik, hogy anyának ez nagyon rossz helyzet akkor nekik is az lesz, úgyhogy először is tisztázd le magadban, hogy ez van, ebből kell kihozni a maximumot, mert a bizonytalanságod átragadhat rá is.... úgyhogy nyugi! Ésszerű döntést hoztál, ami igazság szerint nem annyira vészes, mint lehetne. Nagyon jól működő rutint lehet ebből építeni, és nyugodtan kalkuláld bele, hogy a gyerekek sokszor rugalmasabbak, mint mi felnőttek hisszük. Amikor együtt vagytok legyél 100%-osan vele, persze van, amikor kicsit türelemmel kell lennie mert mondjuk még elmosogatsz vagy valami, de ezért nem hiszem, hogy ezt bármelyik "normális" érzelemvilágú kétéves gyerek megsínylené. A tiéd esem fogja :)

Nézd, én két műszakban dolgozom egy éve, a gyerekeim most 4,5 és 3 évesek. Amikor reggeles vagyok, akkor 5.15-kor surranok el itthonról, tehát a reggeli dogokat a férjem intézi velük és ő viszi el őket korán az oviba/bölcsibe is. Én pont uzsi után esek be értük és -holtfáradtan ugyan - így velük lehetek egész délután meg este. Amikor viszont délutános vagyok, olyankor picit elhúzom a közös reggelünket, csak úgy kilenc óra magasságában viszem be őket az oviba/bölcsibe, mert aznap én már nem is látom majd őket :( apa gyűjti be őket délután és csinálja végig velük az esti műsort, és mire én hazaérek már alszanak :( hát ez van. nyilván nem a leg családbarátabb dolog, de kényszerhelyzetben vagyok szintén a lakáshitel miatt. Nagyon féltem hogy lesz, mennyire viseli majd meg őket, de valahogy belerázódtunk mi is és mostanra azért már ki merem mondani, hogy semmiféle lelki bajuk-hátrányuk nem lett, mert azéárt voltak nehéz időszakok, meg jelzésszintű problémák mindezek miatt de megoldottuk.

Nektek is menni fog. Bízz magadban és a lányodban :)