Ismer itt valaki olyan családot, ahol hallássérült szülőknek halló gyermeke van? Hogy fejlődik a gyermek, főleg a beszédre gondolok?

Igen, ismerek, és logopédushoz hordták kb kétéves korától (huzamosabb ideig), hogy helyesen rögzüljön a kiejtése stb. Bölcsibe ugyan nem, de normál oviba járt, és semmi ehhez kapcsolódó problémája nem akadt a kislánynak.

Ismerek egy ilyen családot, ott már fiatal felnőttek a gyerekek. Sajnos ott a szülők nagyon rosszul csinálták, nem tanították meg nekik a jelnyelvet, így alig tudtak kommunikálni, és a gyerekek szókincse még tizenéves korukban is rendkívül szegényes volt, ráadásul érzelmileg is fejletlenek voltak, köszönhetően annak, hogy szinte semmi kapcsolatuk nem volt a szüleikkel. Gondolom, lehet ezt jobban is csinálni, nekem ők az elrettentő példa.

Én olyan szülőpárt ismerek, ahol az egyik szülő siket a másik halló. Szerintem annyira nagy gond nem lehet, ha nem az egész család hallássérült és hallanak a gyerekek beszédet, nem csak a jelelést látják. Aztán ha meg mennek oviba ott kapnak logopédiai fejlesztést ha szükséges. Ezenkívül siket szülők helyében, hagynám a gyerekeket sok mondókás/mesekazettát hallgatni, meséket nézni és gyakran halló társaságba vinni. Amúgy olyat is ismerek, ahol mindkét szülő siket, a gyerekek a hangzó nyelvet is szépen megtanulták meg mellette tökéletesen jelelnek. Szülőkkel jelnyelven értekeznek, mindenki mással meg beszélnek. Mivel a jelnyelv is önálló, természetes nyelv, ezért a legjobb, ha az ilyen gyerekek kétnyelvűként nőnek fel, ez ráadásul alapból szakmát is ad nekik, rengetegen lesznek végül jeltolmácsok.

szia! a 2.válaszoló élő példája vagyok..:( Szüleim siketnémák,én egykeként egészséges gyermekük vagyok. mindig is kivülállónak éreztem magam a családomban. apum szeretett volna megtanítani a jelnyelvre,de anyum nem engedte,mert szégyelli.. javarészt a nagyszüleim neveltek fel,nagyon sokat köszönhetek Nekik. 27éves vagyok,nívó díjas közg.diplomás,s 30.hetes ikerterhes kismama. (apukám is iker) s rettegek,h öröklődni fog a betegségük... ui.: sajnos az élet teremtett már olyan helyzetet,amikor sokat jelentett volna hátralévő életemben,ha tudom a jelnyelvet...

Ha vannak a közelben nagyszülők vagy egyéb rokonok, akikkel rendszeresen találkozik, akkor tőlük meg fog tanulni beszélni, persze lassabban, mint egy olyan gyerek, akinek hallók a szülei. De szerintem normális foglalkozás mellett nagyjából az ovi végéig be fogja hozni a lemaradását.

Ha megtanulja a jelnyelvet, nem lesz semmi gondja, mert akkor mindent meg tud beszélni a szüleivel, ugyanúgy lesz vele, mintha mondjuk Magyarországon élő beduinok lennének, ahol csak a gyerekek tanultak meg magyarul, a szülők nem. Csak sajnos sokan szégyellik, de talán mostmár elfogadottabb a jelnyelv. Én bátorítanám őket a használatára.

4-es: és amikor felnőttél miért nem iratkoztál be egy tanfolyamra? Ha diplomás vagy, biztos nem okozott volna nehézséget egy alapfokú jelnyelvtanfolyam.