Van itt olyan anyuka, akinek hallássérült a gyermeke?
Na? Eltűntél? Vagy csak ennyi volt a kérdés?
Bocska, de én megyek aludni.
Szia. Na még itt vagyok, nehéz innen "elszakadni".
Szóval a mi általunk ismert kisfiú 3,5 éves, nagyon értelmes, aranyos, okos kisfiú. Semmi különös nincs rajta, csak a készülék a füle mögött, ami persze feltűnik mindenkinek mert rövid szőke haja van a kis tündérnek.
Hall vele mindent, lehet vele beszélgetni is, őszintén szólva, ha nem látszana a készüléke, sztem nem is tűnne fel senkinek.
Persze mint minden betegségben, itt is vannak fokozatok, nyilván a kisfiúé nem olyan súlyos, mert van olyan gyerek is, aki nem beszél emiatt, vagy nem lehet érteni, mit beszél.
Nálatok mekkora a súlyosság foka, és mennyi idős a babád, és hogy vették észre? És mit mondtak, maradandó, vagy műthető? Ne keseredj el, mert simán lehet, hogy mire beszélni kezd, sokat javul a helyzet!
Szia! Ha úgy érzed, hogy nem egészen a kérdésedre válaszok, előre elnézést kérek!
Közvetlen tapasztalatom egy nagyobb kisgyermekkel van, aki már iskolás. Nem haragszol, ha róla írom le nagy vonalakban a tapasztalataimat és a bennem kialakult képet?
Integrált oktatásban vesz rész, nagyon szépen boldogul, a társai szeretik, segítik, tisztában vannak a nehézségeivel. Soha egyetlen csúfolódást, beszólást, kiközösítést nem vettem még észre vele szemben még a nagyobb iskolatársaktól sem. (Pedagógus vagyok, nem én tanítom, de pontosan belelátok a kis iskolai életébe). Már óvodába is integráltan járt, ott sem volt gond soha. Hallókészülék segíti a mindennapokban, szépen beszél és olvas szájról is. Kitűnő tanuló. Az egyes feladatok differenciáltan kapja, két gyógypedagógus kíséri a munkáját.
Milyen fokú a gyermeked sérülése?
Tudom, hogy az iskola még nagyon távlati kérdés amúgy. Kérlek, ne haragudj, ha nem egészen a kérdéseidre válaszoltam.
Az én gyermekem szemproblémával született. Nagyon bízom benne, hogy a későbbiekben nem okoz neki gondot és nem fogják csúfolni.(Bár már egyesek most is megjegyzik az utcán...) Nem törődök senkivel! Hordom korai fejlesztőbe és mindent megteszek a fejlődéséért.
Nagyon sok erőt kívánok neked! Tudom, hogy vannak pillanatok, mikor nagyon nehéz elfogadni és továbblépni...Tudom, mert átélem én is! De mindent meg kell tennünk értük, mert nekik minden a mi hozzáállásunkon múlik!
Szívből kívánok minden jót!
Sziasztok,ezer köszönet a válaszokért!!
Nagyon egyedül érzem magam a problémával,nem szeretném,ha bármi sértés érné ez miatt valaha is!
Még pici a Kicsim,egy éves múlt.Fél éve hord hallókészüléket,még a születésekor derült ki,hogy baj van.Több vizsgálatot is elvégeztek Rajta,sajnos a károsodás nagymértékü.Most jön a neheze:müteni lehet,a CI lenne a megoldás.De ezt el akartuk kerülni.Visszafordíthatatlan,mi lesz,ha késöbb újabb,jobb találmány segítnene?
Különben Ö is nagyon okos,értelmes,ügyes,semmi másban nincs lemaradva társaitól.Csak a beszéd.Bárcsak elkezdene beszélni...
Èn természetesen nagyon büszke vagyok Rá,de hogy fogadná ezt a környezetünk/idegenek?
Van,aki a hátunk mögött "szörnyülködik",van aki nem mer rákérdezni és van,aki minden gátlás nélkül rákérdez,érdeklödik.Utóbbinak "örülök",hiszen én sem akarom "tikolni"!
A környékünkön van speciális óvoda/iskola,jár hozzánk szakértö is,aki segít.Nagyon sokat játszunk,minden érdekli.
Mi lenne a legjobb döntés??
Még várunk,várjuk a "csodát"..
23:44-es,nem is szabad a rossz indulatúakra hallgatni!Jobbulást a gyermekednek,kitartást Neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!