Akik szerint "kell a testvér", azok miért érzik feljogosítva magukat hogy beleszóljanak mások életébe?

Az a véleményem, hogy nagyon fontos a testvér, mert számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy csak a tesóimra számíthattam. A barátság mulandó, ha még erre nem jött rá valaki 100% hogy előbb utóbb rájön. Na nem ez a lényeg.

Mi is úgy voltunk, hogy KELL a testvér, DE!!! arra nem számítottunk számítottam, hogy ennyire felemészt 2 gyerek. Lehet hogy ez csak az én gyengeségem, de napról napra azt érzem, hogy nem bírom. Semmi segítségem és amúgy is baromi aggódós vagyok. Tisztára leamortizálom magam és nem élvezem az anyaságot, depresszió határa ez azt hiszem. Mindenki csak a tanácsokat osztja, meg a nagy szöveg, hogy TI VÁLLALTÁTOK. Kösz ezzel ki vagyok segítve, szóval ha Te nem érzel még elég erőt akkor Ne vállalj másikat mert Te és a gyerekek is megsínylik.

Üdv: egy őszinte és sz@r 2 gyerekes anya.

Eleve utálom, ha valakinek beleszólnak az életébe, azt meg főleg ha rokon teszi. Valahogy jobban idegesít, mintha egy vadidegen tenné. Mi sok gyereket szeretnénk, értsd min. négyet, ha a Jóisten is megadja. Hányszor hallgatom az ellenkezőjét mint te, hogy minek ennyi a mai világba blablabla. Ez abszolút magánügy.

Egyszer férjem kollégáját próbáltam leszerelni ezzel: magánügy. Mit reagált? Hogy lenne az, majd neki kell eltartania őket az adójából és tovább fejtegette a dolgot. NA itt felmegy bennem a pumpa.

Szerintem kell testvér, de eszembe nem jutna másokat nemhogy győzködni, de megjegyzést sem tenni.

Én azt szoktam mondani, ha valaki határozottan kijelenti, hogy nekik elég egy gyerek, hogy könnyû ezt mondani addig, míg nem saját gyereked kezdi el kérni azt a tesót... :)

Ettôl függetlenül senkinek nem szólok bele a magánéletébe, hiszen én sem hagyom, hogy velem megtegyék. Fôleg, mert mindenki maga érzi, mi a jó neki és a családjának...

Ez a kérdés már többször felmerült itt, és nyugi, nem csak te érzed magánügynek, mert ahogy mások is írták, ez csak a ti dolgotok. Tapló parasztság szerintem már a „na és mikor jön a kistesó?” kérdés is, de ha miután erre valaki kitérő választ ad, a másiknak még van pofája tovább tépni a témát, az aztán a csúcs.

Én nem értek egyet azzal, hogy „kell” testvér, bármi áron. Számtalan rossz testvéri kapcsolatot láttam már (felnőttek közt), ahogy ideggörcs szülőket is, akik „túlvállalták” magukat gyerekkel. Mindenkinek éreznie kell, mire vágyik, mire képes, és annyi gyereket vállalni, amennyit tisztességgel és ép idegrendszerrel fel bír nevelni.

Szerintem annál, hogy van-e valakinek testvére, vagy nincs sokkal fontosabb, hogy a szülei rendben legyenek önmagukkal és egymással, hogy jó példát mutassanak a gyereknek. Mert a gyerekek azt fogják továbbvinni, amit a szüleiktől látnak, és ha anya és apa idegbeteg, vagy elválnak, akkor nagy eséllyel ők is követik e „remek” példákat.

Egyébként pedig azt gondolom, az élet minden területén érdemes óvakodni azoktól, akik úgy állítják be magukat, hogy ők tudják a tutit. Akiben nincs szemernyi kétely sem, az igazán veszélyesen ostoba lehet, így nem kell adnod a véleményére. ;)