Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szerintetek helyes nevelési eszköz a gyermek fizikai bántalmazása?

Alapjáraton nem értek egyet a testi fenyítéssel, de lehet olyan szituáció, amikor jogos. És az sem biztos, hogy rossz szülő, akinél nagynéha elszakad a cérna és odalegyint, mert minden gyerek és minden szülő más vérmérsékletű.

Mondjuk kb. másfél éves kor alatt azért elfogadhatatlannak tartom, szerintem ilyenkor a szülő dolga biztonságos terepet csinálni, figyelni, korlátozni, közbelépni, nagyon szimplán, de sokszor magyarázni. Azt szomorúan olvastam már többször itt a GYK-n, hogy van, aki szerint már a párhónapos csecsemő direkt őket szívatja.

Nekem lassan 3 éves gyerekem, ő már rendesen feszegeti a határokat, keresi a csatát. De még nem ütöttem meg. Általában igyekszem kreatív szankciókat alkalmazni: elveszem tőle, amivel rosszalkodik, vagy hazamegyünk, vagy itthon megy a sarokba. Próbálom kivitelezni, hogy azonnali, egyszerű következménye legyen a rosszalkodásnak, viszont ne kapjon sok figyelmet se a hiszti. De volt már sokszor, hogy egy hajszálon múlt csak, hogy ne szálljak bele fogat-fogért alapon a játszmájába, ha pl. elkezd ütögetni egy furulyával vagy már fél órája üvölti utcahosszat (néha megspékelve egy kis hempergőzéssel), hogy "Csúúúnya vagy, anya!"... és ő még nem is egy kifejezetten hisztis gyerek a játszótéri felhozatal szerint...

Én egyébként csak 2x kaptam ki életemben anyukámtól "pofonilag". Egyszer mert lehülyéztem kamaszként (ez egy kisebb legyintés volt), egyszer meg mert hozzávágtam a tesómhoz egy levélnehezéket (szerencsére nem találtam el). Szerintem megérdemeltem, és ezt már akkor ott így éreztem. Remélem, nekem is sikerül tartalékolnom az anyai pofonokat az igazán emlékezetes pillanatokra - bár inkább ne legyenek olyanok.

14 hónapos, igen nehéz természetű gyerekem van, ezért csak a baba és a kisgyerekkorról nyilatkoznék.

Tényleg nagyon eleven és akaratos kisfiam van. Érti, ha rászólok, hogy nem szabad, de állandóan próbálja feszegetni a határokat. Én úgy gondolom, hogy ebben a korszakban igenis óvni kell minden veszélyforrástól, el kell zárni minden veszélyes dolgot (konnektor esetében nagyon egyszerű a megoldás), és ha kell, igenis állandóan a fenekében kell lenni. Már csak azért is, mert ha nem figyelünk rá állandóan, akkor egy pillanat alatt kárt tehet magában, és utólag már hiába pofozzuk fel. Szóval én még soha nem ütöttem meg, és nem is tervezem ilyen eszközökkel nevelni a gyerekem.

Mint mondtam a későbbi korszakokról nem tudok nyilatkozni, de igyekszem elkerülni a testi fenyítést, mert én úgy gondolom, hogy a pofon a szülő kudarca. El kell tudni érni, hogy a gyerek ne azért fogadjon szót, mert fél a fájdalomtól, hanem mert megérti, hogy mit miért nem szabad. És ez nem azt jelenti, hogy nem állítok elé korlátokat, vagy hogy nincsenek szabályok. Igenis nevelni kell a gyereket, de szerintem meg lehet ezt oldani verés nélkül is, bár az tény, hogy ez a nehezebb út. Majd kiderül, hogy sikerül-e véghez vinni a tervem.

A 2-3 év alatti gyerek pofozását viszont igenis elítélem, ahogyan azt is, ha valaki indulatból, dühből csap oda.

Szia!

Engem egyetlen egyszer vert el Anyukám fakanállal. A történet lényege, hogy panelban laktunk és kb 9 éves lehettem, mikor leengedett a játszótérre játszani. Persze nem értem haza időben, amikorra meg volt beszélve, már égen földön keresett. Mikor hazaestem háromszor ráhúzott a fenekemre a fakanállal, majd sírni kezdett és össze-vissza puszilgatott. Ekkor leültetett, bocsánatot kért és elmagyarázta, hogy nem akart bántani, de annyira megijedt, hogy valami bajom esett, hogy így jött ki belőle. Azóta soha nem késtem el otthonról és nem azért mert megvert, hanem mert láttam mennyire aggódott miattam. Imádom az Anyukámat és soha nem féltem tőle egy percig sem. Persze ezen kívül állítólag volt popsira csapás kisebb koromban, de ezekre nem is emlékszem. Viszont az ellenpélda.Párom nem tudom mennyi idős lehettett, de úgy elverte apósom, hogy bepisált. (szó szerint idéztem a szavait) Hogy miért? Mert szögeket tett a kocsi kerekei elé, hogy kidurranjanak. Elég durva, tudom, de szerintem akkor sem kellett volna így megvernie.

Fél éves a lányunk, ha valaki bármikor így bántani meri, annak személyesen fogom eltörni a kezét!

Ez az én véleményem.