Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szerintetek helyes nevelési eszköz a gyermek fizikai bántalmazása?

Nem tartom korrektnek. Én emlékszem, elég sokat kaptam gyerekként, ha hülyeséget csináltam. Nem felejtettem el, de nem hiszem, hogy kicsit több türelemmel, odafigyeléssel nem lehetett volna ugyanilyen embert nevelni belőlem.

Nem bántottam még a gyerekemet, igaz, pici, csak másfél éves, de el nem tudom képzelni, hogy odacsapjak neki.

Egyetlen esetet tudok elképzelni, ha mondjuk tinédzser, vagy nagyobb korában ordenáré hangon és stílusban beszél valaki a szüleivel, ott ha már szép szó nem használ, elfér egy anyai vagy atyai pofon. 1, de nem több.

Én nem tartom pótcselekvésnek és ez nem a szülő tehetetlensége vagy kétségbeesése. Ez hülyeség!

Ezt két fajta ember mondja. Egy, akinek nincs gyereke. Kettő, akit egy nagyon nyugodt gyerekkel áldotta meg az ég.

Akinek van gyereke és egy kicsit is érdeklődőbb, nyugtalanabb, kíváncsibb, ott nem marad el az egy-két fenékre csapás. Mert egy gyerek, az egy gyerek. Nagyon sok mindennel nincs tisztában, olyan dolgok is érdeklik, amiknek nem szabadna, hogy érdekeljék mert éppen veszélyezteti vele a saját vagy mások életét. Nekem van gyerekem, nem is akármilyen. Nem rossz, nem hisztis, nem szófogadatlan, de túl kíváncsi, mindig azt akarja csinálni, amit a felnőttek és ez sok veszélyt hordoz. És egy 1-2-3 éves gyerek nem érti meg, ha kisfiam belenyúlsz a konnektorba, vagy tönkreteszel egy nagy értékű dolgot, akkor annak milyen következményei lehetnek vagy lesznek. Nem értik. El lehet, meg el is kell magyarázni, de ez abban a pillanatban nem lesz hatásos. Viszont ha anyuka-apuka ezerszer elmagyarázza, akár fennhangon is és a gyerek akkor is megcsinálja, nem azért, mert rossz, hanem mert nem érti meg, hogy miért nem lehet és a kíváncsisága nagyobb, akkor igen is inkább a gyerek sírjon, mint én, nehogy tragédia történjen. És ha ilyenkor kap a gyerek a fenekére vagy a kezére, az el fogja riasztani és tudni fogja, hogy az rossz, azt nem szabad.

Ha valaki hisztis, ha valakinek sok mindent megengedtek, ráhagytak, ott valóban a tehetetlenség, ami kiváltja az ilyen fajta fenékre vagy kézre verést, mert nem elejétől fogta meg a gyereket. Akkor sem baj, ha bizonyos esetekben megvan az a fenékre verés, csak ezek a szülők szoktak mindenért odaverni.

Én az a típus vagyok, aki következetes, mindig mindent elmagyarázok a fiamnak, éppen ezért nem rossz, nem hisztis, de mint írtam, vannak olyan helyzetek, amikor a kíváncsisága, a kipróbálhatnék, megvizsgálhatnék érzése az erősebb és olyankor bizony az ő vagy más védelme érdekében kap a fiam. És ezzel egyáltalán nem érzem magam kétségbeesettnek.

És majd mikor a gyerek elég érett lesz hozzá, hogy megértse, hogy az a valami tényleg baj és miért, akkor majd meg fogja köszönni, hogy de jó, "elrettentettek" ettől a dologtól, de jó, hogy ezt nem engedtétek, mert nagy baj is lehetett volna belőle.

Szerinted, egy másfél-2 éves gyereket, akit minden érdekel, hogy a fenébe tudsz egész nap távol tartani mindentől, ami veszélyes? Egyfolytában a fenekében vagy? És most a konnektor csak egy példa volt.

Itt most bármit említhettem volna.

A fiam soha nem a sima konnektorba akart nyúlkálni, de egyébként elláttuk dugókkal, hogy ne is legyen baj, de ahogy lát engem töltőt, hajszárítót vagy bármit bedugni a konnektorba, ő is akarja. Amiből akár gond is lehet.

Amúgy meg aki azt mondja, hogy ő már pedig soha nem verte meg a gyerekét, soha egy pofont sem, semmit, de még gyerek az a gyerek, annak csak azt tudom mondani, hogy soha nem mond, hogy soha. Mert bármelyik jól nevelt gyerek belekerülhet még egy olyan helyzetbe, amikor majd ez a "csodaanyuka-csodaapuka" is belekerül abba a helyzetből, hogy elfog csattani az a bizonyos pofont.

És nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye, én ez vagyok. Nem ütöm-verem a gyerekemet, a leírtakkal ellentétben baromi ritka, hogy kapott a fiam, de mikor úgy volt, akkor kapott. És nem kétségbeeséstől, mert a másik ezer helyzetben szép szavakkal is meg lehetett oldani. De voltak olyan helyzetek, amikor a szó nem segített. Aki meg ezért elítél, az meg mint ahogy írtam még kerülhet ilyen helyzetbe. Amikor rájön, hogy hoppá, tényleg ez, ami hatásos lesz.

Azt teljes mértékből elítélem, hogy mindenért kapjon egy gyerek és állandó félelemmel kell éljen azért is, csak mert 3 méterrel arrébb ment az anyjától. Ismerek ilyet is.