S. O. S. Mit tennél a helyemben?

Nem is nekik vállaltuk az elözö 2-t sem. Inkább arról van szó, hogy érzelmi nyomást gyakorol az emberre és hát én ezt nagyon nehezen viselem. Sok mindent köszönhetek neki, ezért sem fordíthatok hátat, na meg nem is akarnék, de azért van egy határ. Ha oda költöznénk, akkor sem kapnék túl sok segítséget, ezt bebizonyította már. Pl. tavaly nyáron már nem dolgozott, mindenhova el tudott menni, de hozzám egyszer sem jött ki, pedig egyedül voltam a 2 gyerekemmel, akiket még cipelnem kellett a 3.-ra általában. Ma pedig megyek orvoshoz, megkértem, hogy mivel a doki félúton van, találkozzunk ott és legyen addig a kicsikkel, amíg én bent vagyok, de közölte, hogy hát ő nem jön oda, vigyem be a gyerekeket hozzá haza. Nem nagy dolog, csak egyszerűbb lett volna ha doki után nem kell még bemennem a belvárosba, majd haza bkv-znom este a gyerekekkel...Van bérlete, fel szállna a 6-os villamosra és eljönne a végállomásig. Ennyi. Szóval kb. ennyire számíthatok rá, ha beköltöznénk, akkoor sem lenne túlbuzgó, mert ismerem.