Ha kiderülne hogy Down-szindrómás babával vagy várandós, megtartanád vagy belemennél az abortuszba?

Valószínűleg én sem szülném meg, bár nagyon nehéz lenne a döntést meghozni.

De nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy az ilyen élet nem élet, hogy biztosan nem lenne boldog, stb. Ezt csak akkor tudhatnánk biztosan, ha egy ilyen beteg ember fejébe látnánk, ha az ő agyával tudnánk gondolkozni. Nem tudhatjuk, hogy az ilyen emberek hogyan látják a világot, hogy minek tudnak örülni, és hogy mi az, ami elszomorítja őket. Lehet, hogy ők igazából sokkal boldogabb életet élnek, mint mi, átlagos emberek, mert egyszerűbben látják a világ dolgait, nem stresszelnek olyan dolgokon, amiken mi, viszont tudnak örülni olyan dolgoknak, amik mellett mi csak elmegyünk.

Szóval én nem jelentenék ki olyat, hogy az ő érdekében nem szülném meg. Önző érdekből nem szülném meg, mert a mi életünket akarnám megkönnyíteni. És szerintem ezt valahol mélyen mindenki tudja, csak sokan azzal áltatják magukat, hogy a gyerek érdekében nem szülik meg.

Nem,én sem tartanám meg.Sajnos úgy érzem,hogy nem tudnék beteg gyermeket nevelni...

Biztos van aki tud,az előtt megemelem a kalapom.

Nyilván ha nem tudnék róla a terhesség alatt és így születne,akkor nem dobnám el,mert képtelen lennék,de nem ez volt a kérdés...

Megtartanám, mégpedig a következő okból:

22 éves koromban nem tervezetten teherbe estem a barátomtól, aki azóta a férjem. Szóba került az abortusz, ekkor 5(!) hetes voltam. Úgy döntöttünk összeházasodunk és vállaljuk a babát, akiről két orvos is állította a 19.(!) hétben, hogy Down- kóros. Ekkor javasolták az abortuszt. Ott 22 éves fejjel az öt hetes terhességet lehet, hogy meg tudtam volna szakíttatni (lehet, hogy megbántam volna, de akkor és ott opcióként megfordult a fejemben nem tagadom), a 19 hetes terhességemmel kapcsolatban viszont nem.

A 39. hétben megszületett a teljesen egészséges fiam.

Nem ítélkezem senki felett, de a személyes véleményem az, hogy értem azokat, akik azt mondják, az abortusz a nő döntése az első 12 hétben, gondolom úgy vélik akkor még nem fejlődött ki az idegrendszer teljesen, meg ilyesmi. Azokat is teljesen értem, akik azt mondják nem a nő döntése, hiszen ember, élet a fogantatás pillanatától. Akik azonban azt mondják, hogy elvetetni egy egészséges 5-6 hetes embriót bűn és ezeket az asszonyokat szapulják, átkozzák, ám elvetetni egy 20-24 hetes 70-80 százalékos eséllyel beteg magzatot rendjén van és az emellett döntő nőket, szemben az előbbi csoporttal támogatják, azt egyáltalán nem tudom megérteni. Ez egyszerűen képmutatás.