Miért nem "divat" mostanában a gyereknevelés?
Kezdő anyuka vagyok, vannak elképzeléseim, vannak jó és rossz példák előttem, természetesen - mint valószínűleg mindenki - én is szeretném a legjobban csinálni. Úgyhogy a kérdésem nem támadó, hanem kíváncsiskodó jellegű.
Egy csomó kérdésnél azt látom, hogy mindent rá kell hagyni a kisgyerekre, aztán majd rájön magától, hogy mi hogy van. Azok, akik máshogy állnak hozzá (vagyis szabályokat hoznak, tiltanak, nem vetik alá magukat a gyerek kényeinek) le vannak hurrogva és pontozva. Nagyon sok ilyennel találkozom pl., hogy inkább különféle kütyüket vásárolnak meg, hogy a baba ne férjen dolgokhoz (pl. tv), minthogy megtanítsák neki, hogy nem szabad. De az verte ki nálam a biztosítékot, amikor valaki feltette a kérdést, hogy már x éves (szóval nem nagyon kicsi) gyereke szopizás közben csavargatja a másik mellét és fáj neki, sebes, mit tegyen, és mindenki azt írta, hogy bírd ki, az enyém is ezt csinálta, majd leszokik róla. Nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy amit nem szabad, azt már most sem szabad. A hisztit sem tolerálom. De azért is le lettem pontozva, hogy tanítom, foglalkozom a 3 hónapos babámmal, segítek neki forgolódni (azóta egyedül is megy neki), próbálom tudatosan fejlsezteni a készségeit, erre lehurrogtak, hogy egy ekkora gyereknek csak arra van szüksége, hogy egész nap ölben legyen, majd mindent megtanul magától. Hozzáteszem, nem erőltetek semmit, nagyon élvezi ezeket, amiket csinálunk és rohamosan fejlődik, ami nekem nagy büszkeség és öröm.
Bocsánat, ha hosszúra sikerült, de kíváncsi vagyok, hogy mi ez a tendencia. Megbántani nem szeretnék senkit.
magamat idézve: "elhiszem, hogy nehéz, de nem hiszem, hogy lehetetlen, csak a jó megoldást kell megtalálni. Aztán lehet, hogy pár hónap múlva én is máshogy látom. "
Én is ezt írtam. Most így gondolom, aztán lehet, hogy máshogy fogom. Eddig azt hiszem bejöttek a dolgok, amiket csinálunk, de persze nagyon hosszú még az út.
válasza:
válasza:Egyetértek a 10-es válaszolóval, azért nem lehet 24 órában a gyerek sarkában lenni. Nekem az egyik gyerekemnek elég volt annyit mondani, hogy nem, elsőre felfogta, a második az a kiborulásomig küzdött, majd megvárta amíg elmegyek pisilni, és azonnal startolt a tiltott dolgokra. Ami életveszélyes, azzal inkább nem kísérleteztem, hogy a gyerek komolyan veszi-e azt, hogy azt mondtam nem szabad.
De a kérdezőnek is igaza van. Néha iszonyatosan neveletlen gyerekeket látok, és múltkor két nagyobb gyereken nem is én voltam a legjobban kiakadva, hanem a saját gyerekeim, akik ugyanazok a korosztály. A kicsi egyszer be is szólt, hogy ezeket nem tanította meg az anyukájuk viselkedni.
válasza:Vannak dolgok, amiket lehet gyakorolni a nevelést, és vannak, amiken nem! Természetesen magyarázhatod a gyereknek, hogy ne tépkedje a lexikont, meg ne tapogassa a tévét, mert ha mégsem fogad szót, abból sem történik tragédia. De elég, ha csak egyszer elfeledkezik arról, hogy nem dugunk hullámcsatot a konnektorba, vagy nem játszunk a kenyérvágó késsel, és akkor többet nincs visszaút.
Nálunk van dugó a konnektorban, ahogyan minden kisgyerekes ismerősömnél is van. Ettől még nem szabad vele játszani, de jobb a biztonság. Ettől még nincsenek "liberálisan nevelve", de bizonyos biztonsági szabályok véleményem szerint fontosabbak az elveknél.
Utolsó válaszolók, légyszíves olvassátok el az utolsó hozzászólásom, pont erről beszéltem én is, hogy ami veszélyes, abban természetesen én is a megelőzést tartom jónak, mert nem szabad kísérletezni. Azt is írtam még előtte, hogy amikor éppen nem tudunk mellette lenni, akkor kell fizikai akadályt alkalmazni, de ha ott vagyunk, akkor meg kell próbálni megtanítani, hogy nem szabad.
Múlt héten voltunk egy másik barátoméknál, ahol 10 hónapos a kisfiú, már kapaszkodva lépked, persze ő is mindenhez hozzá szeretne nyúlni. Ez így normális, én sem gondolom, hogy akkor is majd egymagában fekve eljátszik, mint most :). De ahogy hozzányúlt olyanhoz, amihez nem szabad (vezeték, tv), szóltak neki, hogy hékás, nem szabad, aztán bepróbálkozott még, megint rászóltak, abbahagyta, elvitték onnan, a kezébe adtak mást, aztán már nem akarta, amit nem szabad. Én nem hiszem, hogy azért, mert zseni.
Sajnos én is azt látom azért nagy általánosságban, hogy inkább rá van hagyva a gyerekre minden, aztán 1-2 év múlva kikészülve, összeesve a fáradtságtól és a tehetetlenségtől sopánkodik az anyuka, hogy az ő gyereke milyen kezelhetetlen és bele van fáradva. Persze mindez arra fogva, hogy az ő gyereke más mint a többi.
És nem arra értettem a liberális nevelést, aki nem hagyja, hogy konnektorba dugdosson a csemetéjük bármit.
válasza:Az a baj már megint, hogy az igének kielégítése és a liberalizmus(pejoratíve' értve) megint összekeveredik. Nem ugyanaz a kettő! Az nem liberális nevelés/ ráhagyás/ elkényeztetés ha a gyerekem igényeit felismerem és reagálok rá.
Jah, és sokszor elfelejtődik, hogy a gyerek elsősorban a mintából tanul. Ha az a minta rögződik belé, hogy szólok de anya le se tojik/ örökké késleltetve reagál, milyen jogon várom el tőle, hogy ő első szóra jöjjön, csinálja, ne csinálja amit kérek?
válasza:" szóltak neki, hogy hékás, nem szabad, aztán bepróbálkozott még, megint rászóltak, abbahagyta, elvitték onnan, a kezébe adtak mást, aztán már nem akarta, amit nem szabad"
Sajnos ez nem minden gyereknél működik. Nekem kettő van, kis korkülönbséggel szóval szinte a pólyától kezdve ugyanazok a szabályok vonatkoztak rájuk a közlekedésben, otthon, mindenhol. Barátnőméknél dettó, náluk is ugyanez a tapasztalat. Az egyik gyerekének annyit kellett mondnia, hogy a jó kislányok nem szaladnak el az anyukájuk mellől és a kislány ott maradt mellette, míg a másik gyerekét marhára nem érdekelte hogy mit csinálnak a jó kislányok. Nálam a kicsi a szófogadó, annyit mondtam bármikor kedves hangon, hogy ne piszkáld mert veszélyes, és a gyerek azonnal abbahagyta. A másik pedig a bedugózott konnektor mellett még falat is bontott, hiába kértem, magyaráztam, felszólítottam, másik játékot adtam, figyelmet eltereltem, stb. Szépen játszott a szőnyegen békésen, a konnektor felé se nézett órák óta, én erre felálltam hogy megyek pisilni, amint csukódott a budiajtó, hallottam a gyereket teperni. Na hová? A konnektorhoz. Pár hónapos vitára tettem pontot azzal, hogy egy ilyen alkalommal rácsaptam a kezére, utána egyből felfogta. Közben a másiknak meg elég volt annyi, hogy a kanapéról fel sem emeltem a fenekem, csak arra fordulva mondtam a totyogó gyereknek: "nyuszika neeeee... azt nem szabad bántani." Erre fogta magát és békén hagyta.
Minden gyerek más karakter és sajnos nem minden csak és kizárólag a nevelés kérdése. Sokat számít az is persze, de nem minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!