Háromgyerekesek! Érdeklődhetek?

Az ikerfiaim 22 hónaposak, a kisfiam 9 hónapos és április vége felé várjuk a 4. fiunkat :-)

Nekünk az volt a legnehezebb, amikor az ikrek megszülettek, mert ugye első ( és második :-) ) babák, azt sem tudtuk hol vagyunk, mi baja van, miért sír.... de már egy hónap után sokkal könnyebb volt, mert már profik voltunk :-) Amikor a kicsi megszületet utána megint nehezeb volt az első pár hónap, mert akkor megint ki kellett alakítani egy másik napirendet, hogy mindenkinek jó legyen. Most már az elejéhez képest nagyon könnyű, jól elvagunk :-) gondolom majd megint borul az egész, de nem baj :-)

Nekem a nulla gyerek és egy között volt a legnagyobb a váltás, aztán 1 ről 2 re észre se vettük az nagyon kicsi plusz munkát nehézséget okozott csak. A második és harmadik között megint nagyobb a meló szerintem. 2 gyereket még egyedül is jól ellát egy anya (két kezem van, 2 lábam van) a 3 gyereket nagyon megterhelő egyedül terelgetni. Nekem sokat dolgozik a férjem nagyon és van hogy 4 ből 3 hétvégét is egyedül nyomattam velük, na mikor 3 ból 3 beteg és patikába is menni kéne mert elfogyott a gyógyszer meg a kaja stb. az nem egyszerű egyedül.

Szerintem 3 gyerek mellé (ha KICSIK tenném hozz, nekem mindhárom 5 év alatti volt) már muszáj segítség aki ugrasztható ha bármi van.

Sokkal nehezebben és lassabban rázódtunk bele a megoldandó feladatokba a napirendbe mindenbe mint 2 gyereknél.

0 segítségem van, iszonyú nehéz a 3 kicsivel.

4hó-4éves között vannak.

Mindhárom állandóan itthon, nem járnak közösségbe. Idegrendszerem kész, férjemmel valószínű elválunk. Nem segít, menekül, besokalt.

Kicsi a lakás, kicsi aludna, másik kettő felordítja, nem értik, hogy félórára legyenek csendben, mindig visít valamelyik, mindhárommal nagyon nehéz egyformán foglalkozni.

Egyik nap csak a kislányomat vittem a játszótérre, hát mit ne mondjak, ő is és én is nagyon élveztük. Láttam, hogy sokkal boldogabb, mint amikor 3-an vannak. Csak rá tudtam figyelni, kacagott, annyira ééédes volt, hogy na. 2 éves, ő a középső.

2 es vagyok bocsánat az offért a 3-asba szeretnék egy kis lelket önteni hogy higgye el sokkal könnyebb ha közösségbe jár legalább a legnagyobb vagy legjobb ha a 2 nagyobb...nektek a legnagyobb a 4 éves miért nem jár, nem veszik fel felétek oviba míg te otthon vagy?

Egyébként ez nálunk is így volt, de elköltöztünk 2 éve és így az új helyen már nincs ilyen gond, szépen mentek 3 éves koruktól. Így is sokat betegek persze meg hát a szünetekben sem egyszerű hármójukat terelgetni de azért sokkal jobb hogy van mire várnom mikor fellélegezhetek kicsit és utolérhetem magam minden téren.

3-as vagyok. Nagyon nem mindegy, hogy van -e minimális segítséged, akár egy barátnő, akivel beszélgethetsz, akár egy nagyszülő 1-1 órára. Vagy autó. Nekem szerintem azért sok, mert egyik sincs, kiköltöztünk a városszélre, van egy spar és ennyi, nameg az erdő. Sok kisgyerekes van, de most ősztől- ezidáig elvétve találkozom eggyel is, pedig nekik csak egy gyerekük van ált. Ha néha megtehetném, hogy elmegyek EGYEDÜL vásárolni MAGAMNAK vagy nem kellene folyamatosan úgy éreznem, hogy egy autópályán vagyok és nem lankadhat a figyelmem, mert akár végzetes is lehet-gondolok itt balesetre a gyerekekkel vagy csak banális betegségekre.

Ha egyszerre aludnának és a kicsi is átaludná az éjszakát, már könnyebb lenne, de párszor kel szopni, talán ezért is vagyok kimerült a folyamatos szoptatás-szopástól.

És azt gondoltam, hogy a 3. babát nem kell cipelnem, de kell és nem hordozóba, mert utálja, hanem a kezembe a bő 7kg-ját és csak kifele nézve. Hason alig van el, csak a cipelés. Estére leszakad mindenem. És rajtam van még 15kg felesleg, azt is nehéz cipelnem. Szóval kicsit hosszú ez a nyamvadt tél is, alig várom, hogy jobb idő legyen, mert egy kinti sétához egyedül felöltöztetni őket, nekem elég embert próbáló.

Lehet, hogy te könnyebben fogod venni a nehézségeket.

2 es vagyok igen így van ahogy a 3 as írja hogy a segítségtől függ minden hogy az ember ha másképp nem is de pszichésen úgy érzi e hogy magára van hagyva vagy úgy hogy van kihez fordulni. Sokat számít a környezet is. Mi is kint éltünk a város szélén, sehol semmi. nekem jogsim se volt. Aztán most kiszorítottuk a büdzséből mert egyszerűen beszűkült a világ és minden dolog elintézésével a férjemet vártam aki persze nagyon sokszor nem tudott jönni.

Sokkal könnyebb ha öreges nyugdíjas óvatos tempóban akár de el tudok intézni egy bevásárlást egy gyerekorvost egy távolabbi játszóházat, játszóterezést velük. Spórolok pár hétig a benzinre és elmegyünk meglátogatni a 35 kmre lakó szintén babás barátnőmet akivel korábban alig találkoztunk a távolság miatt. Ha a nagyobbak oviban a legkisebbel még magamnak is tudok nézelődni ezt azt boltban még ha nem is veszek végül semmit. Szóval apróságokon is múlik.

A másik hogy ha VAN befogható nagyszülő rokon, fizetett segítség akkor azt tessék igénybe venni nem kell mártír anyuként mindent 100%ban egyedül megoldani. Én sajnos ilyen hülye maximalista is voltam/vagyok magammal szemben de beláttam hogy egy nyugodt anyát érdemelnek a gyerekeim nem egy idegroncsot.

Ja és éjszakázás: én 6 éve nem aludtam át egy éjjelt de egyszer ennek is eljön a vége a legkisebbem is nemsoká átalussza már én úgy gondolom és akkor is sokkal könnyebb lesz.

Van nem egy barátnőm aki 6 év alatt 3 babát vállalt és segítséggel (nagyszülők stb.) nagyon jól boldogulnak, boldogok kiegyensúlyozottak saját bevallásuk szerint is teljes a család stb.