Mégis mitől parázok és miért? Minden vágyam, hogy fiatal anyuka legyek, mégis félek bele vágni?

Sok minden jön ösztönből, de tény, hogy vannak dolgok, amiket meg kell tanulni és tudatosan átadni. Például nem árt, ha van egy határozott és jó értékrended.

Én olyan 23-24 évesen éreztem azt, hogy kész vagyok az anyaságra, rengeteget olvastam, az interneten is, könyveket is, sokat beszélgettünk a párommal, általános dolgokról és konkrétumokról is (például: hogy motiváljuk a tanulásra, ha úgy jön haza, hogy ő utálja a kémiát, vagy mit csináljunk, ha az oviban a lányok bugyiját nézegeti vagy verekszik, ilyesmik).

Sajnos ezekre a dolgokra sok szülő nem ügyel, pedig fontosak.

Én azt javaslom, hogy beszélgessetek a pároddal sokat erről, és olvass is utána a témának. Így egy év múlva magabiztos kismama lehetsz :)

Azon kívül, hogy anyu házában laktok, miből fogtok megélni? Iskola, tanulás, munkahely? Tgyás, gyed- re jogosultság megvan?

Azon kívül, hogy jó buli, és mások szerint jó anya lehetsz, még azért nem árt egy-két dolog...

Még kicsit tényleg gyerekes vagy a leírásod alapján. :)

Mert az, hogy ki mit gondol, kívülállók huszadrendű kérdés.

Azért annál több kell, hogy szeretnék gyereket. fel is kell nevelni. Azon kívül, hogy anyuka házában éltek.

Én 25 éves vagyok, de mintha rólam írtál volna!:) Világ életemben szerettem volna anya lenni. Vártam a megfelelő társat és utána a megfelelő körülményeket. Szintén fiatal anya akartam lenni, de az élet másként hozta.:( 19 évesen ismertem meg az első páromat, akivel 1 év után szakítottunk. Aztán 21 évesen ismertem meg a mostani páromat. Az elejétől kezdve (nem emlékszem, de el tudom képzelni, hogy már az első randin is) beszélgettünk arról, hogy mindketten nagyon vágyunk gyerekre. 1 év után összeköltöztünk, 2 évig nem találtam munkát, megint szétköltöztünk és már fél éve külön vagyunk. Nem adtam fel a munkakeresést, amint lesz valami, megint összeköltözünk és miután ledolgoztam 1 évet, megpróbálkozunk a a családalapítással, pedig közel sem lesznek még tökéletesek a körülmények, de tisztességesen el fogjuk tudni tartani a gyerekünket. Ezt csak azért írtam le, hogy mennyire átírhatja az élet a terveinket.:)

Viszont, ami miatt örülök, hogy még nem lett gyerekünk, hogy most decemberben egy elég komoly párkapcsolati válságba kerültünk, amit szerencsére sikerült megoldanunk, de ha ott lett volna egy gyerek is, nem biztos, hogy ez sikerül. Ráadásul most már sokkal inkább érettnek érzem magam az anyaságra, mint eddig. Ettől függetlenül kegyetlenül be vagyok tojva tőle!:) Szerintem nem attól lesz érett valaki a dologra, hogy nem fél tőle... Hallottam már olyanról is, aki évekig próbálkozott a babával mégis bepánikolt, mikor sikerült. Mégis csak fenekestül felforgatja az a pici lény az ember életét!:)

De ott van nagyon jó példának édesanyám is. Nagyon felelőtlen kamasz volt, 16 évesen teherbe is esett. Nyomásra elvetette a babát, de fél év múlva ismét terhes lett, akkor viszont már foggal-körömmel harcolt a babáért (értem:). Még nem volt 18 éves, amikor megszülettem és a világ legjobb anyukáját tudhatom magaménak!:) Mindenkinek ilyen anyát kívánnék! Persze vannak hibái neki is és vannak nézeteltéréseink, de az életét is odaadná értünk és ezt érezzük is nap, mint nap. 4 és fél év múlva pedig lett egy húgom is.:) Szóval ő sem gondolta, hogy készen áll rá, de az élet megedzette és megoldotta kamasz fejjel. Gondolod akkor mi nem tudnánk megoldani?:)

Nekem nem tűnsz éretlennek, bár tény, hogy kicsit fiatalka vagy még, de ez nem jelent semmit, felnőttek vagytok azért mind a ketten. Mellesleg én annyi volta, mint most te, amikor a fiam a világra jött. Nem éreztem ennek soha semmi hátrányát.

Az, hogy bolondozós, vidám lány vagy, egyáltalán nem hátrány, miért kéne egy szülőnek savanyú uborkának lennie? Megint csak magamat tudom példának felhozni, én most is ilyen kis idétlen vagyok, pár nap híján 26 évesen. Meddig kellett volna még várnom, hogy komolyodjak? Mi van, ha 30-40 évese is ilyen leszek? De az, hogy vidám meg bolondozós vagyok én is, nem jelenti azt, hogy ne tudnám a gyerekemet ellátni, sőt, az se, hogy ne lenne előtte tekintélyem. Viszont tök jókat tudunk hülyéskedni is :D

Mondjuk az mind szép és jó, hogy már most vannak határozott elképzeléseid a gyereknevelésről, meg hogy milyen anya szeretnél lenni, de azért arra mérget vehetsz, hogy ezek módosulni fognak :) Nem csak magamon tapasztaltam így, de szinte mindenkin, aki még gyerekvállalás előtt előadta, hogy ő mit hogyan fog csinálni, aztán amikor már tényleg lett gyereke, sok dolgot másként csinált.

De persze majd meglátod, én nem akarlak semmire sem rábeszélni, amúgy is azt írtad, hogy kb. egy év múlvára tervezitek, addigra te is jobban látod majd, hogy hogy is érzel ezzel kapcsolatban.

A tavaly március 25-i válaszoló vagyok. Véletlenül ráakadtam a kérdésedre megint és hihetetlen, hogy mennyi minden történt azóta. :) Én szakítottam az akkori párommal és lett egy új párom. Az az érdekes, hogy csak fél éve vagyunk együtt mégis teljesen más érzéseim vannak, amikor a vele közös gyerek vállalására gondolok. Vele nincsenek félelmeim! :)

Veled mi a helyzet? Úton van már a baba? :)